Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Arden: A lány a toronyban

Északi erdő legendája 2.

2019. november 26. - BBerni86

Összeesküvős, varázslatos, sorssal szembenézős, varázslós.

Vászja ugyan győzelmet aratott, ám otthon nem maradhatott. Túl sokat vesztett már, és túlzottan más, mint a többiek. Morozko segítségével a világnak vág neki, ahol nem akarják a nemesi származású nők aranyketrecébe zárni. Ám azzal szembesül, hogy egy rablóbanda dúl a környéken. Megment pár gyereket, és összetalálkozik a 11_26a_lany_a_toronyban.jpgrablók ellen induló Dimitrij herceggel és csapatával. Köztük a bátyjával, aki a herceg tanácsadója. Mire Szása felfedhetné a húga kilétét, Vászja már fiúnak adta ki magát, így sem Szása, sem a Moszkvában élő nővérük, Olga nem tehet már semmit. Hiába figyelmeztetik a lányt, hogy nem élhet fiúként, Vászja élvezi a szabadságát és segíteni akar a hercegnek a gyülekező árnyak ellen. Nem sejti, hogy ellene is összeesküvés szövődik.

Különleges helyet foglalnak el a szívemben a regények, melyekben remekül összemosódik varázslat és valóság. Amikor nem lehet eldönteni, mi az igazság. Amikor a racionális elme kapaszkodhat a tényekbe, de egy álmodozó hihet a varázslatban. Ezért szerettem bele az Excalibur – sorozatba (Cornwell), és ezt szeretem az Északi erdő legendájában, ebben a részében is.

A regény világa hiteles és középkori. Ahogy leírja a nemes nők életét, akik egy toronyba zárva élnek elzártan, egyszerre nagyon hiteles és valahol döbbenetes. Mai fejjel nehéz elképzelni, mennyi mindentől meg lettek ezek az asszonyok fosztva. Igen, aranykalitka volt: szép ruhák, meleg, élelem és biztonság. De cserébe mindent fel kellett adniuk. Anyák és lányok egy toronyban, ahonnan szinte ki sem léphettek…

Vászja, a hősnő többek közt azért is modern karakter, mert ő olyan életet akar élni, ami ma természetes. A saját életét, a saját szabályai szerint. Ha levesszük a mesei körítést, hogy a benne levő természetfeletti miatt nem bírja a fizikai és társadalmi falak közé zártságot, akkor egy fiatal nőt kapunk, aki küzd saját magáért, és ami jó neki. Aki nem alkuszik meg, aki áldozatokat is hoz a céljaiért. Így példakép lehet minden olvasónak: ha feladod magad, hiába nyersz vele jómódot és biztonságot, boldog nem leszel, legfeljebb elégedett és beletörődött.

Erre a modern igényre, hihető történelmi korban játszódó történetre épül rá a mesebeli réteg. Gaiman Amerikai istenekét idézi, ahogy a lények, akikben már nem hisznek, egyre jobban elhalványodnak, és lassan elmúlnak. Itt ténylegesen látjuk, ahogy a vallások váltják egymást, és ez mivel jár. Ez az a réteg, ahol már a nem hívók számára a korábban tisztelt szellemek és istenek csak mesék, amire vakok. Ahogy leírja a szerző, hogy működnek az erőik, és ezt miképpen igyekeznek racionalizálni vagy kiirtani, kifejezetten szerettem.

Ha csak a történetet nézem, akkor is tele van kalanddal, fordulattal és varázslattal. Annyira nem pörög, hogy egyértelműen izgalmasnak nevezzem, de kellemes tempójú, fordulatos meséről van szó, néhány nagyon jól eltalált csúcsponttal.

A legtöbb szereplőt is nagyon meg tudtam szeretni. Kitaláljátok, ki volt a kedvencem? Nem meglepő, Morozko. Aki jóindulatú a hősnővel, de mitológiai lény, halál- és télisten. Akinek nem lehetnek érzelmei, aki ilyen szempontból szociopata.

Önállóan is jól értelmezhető, de sorozatrésznek is remek mese. Szerettem!

 

Arden: A lány a toronyban – Mint fantasy: 70% mese és történelem ötletes keverése, modern hősnővel a középpontban.

Szubjektíven: 75% megszerettem a szereplőit. Élveztem, hogy ez nem szerelmes mese.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr1615320692

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása