Fülszöveg: 

„A ​gyermek halott. Ezenfelül nincs mit tudni.” – indul Marlon James monumentális fantasyregénye, hogy aztán félezer oldalon át regélje el az említett gyermek utáni kutatás részleteit, egy a megszokott fantasyuniverzumoktól merőben elütő világba vetve az olvasót. A Fekete leopárd, vörös farkas egy sosem volt, mégis élő, lüktető Afrikát teremt burjánzó őserdőkkel, óriás, denevérszerű démonokkal, csontokkal varázsló kuruzslókkal, árnyéklényekkel – mintha egy Hieronymus Bosch-festményben kalandoznánk.

Szerintem: 

Nem számoltam meg, hányszor döbbentem le azon, hogy mi is ez a regény. Még azzal is 'át lettem verve' párszor, hogy a címbéli Farkas, bár a történetben inkább a Nyomkövető névre hallgat, hol is teszi meg a vallomását, ami a regény tartalma.

De ez nem negatív tapasztalat volt. Én most kifejezetten

élvezetesnek találtam, hogy képtelen voltam előre látni, mi lesz még a történetben. Bőven van benne fordulat, és folyamatosan újraértelmezi magát a sztori. Ki benne a jó és a rossz? Mi a cél?
A történetmesélés nagy hatalom, mert megadja az embernek az esélyt, hogy a maga képére formálja az igazságot. Ezzel itt sokan profin élnek, és teljesen más az igazság attól függően, kitől hallunk róla. Ez is az oka, hogy folyamatosan át kell gondolni, kinek és mit hiszünk el.

Nyomkövető vallomását olvassuk, és ő ilyen szempontból naiv. Ha nem is mindig hisz, de hinni akar és így megtéveszthető. Pedig nagyon komoly leckéket kapott abból, hogy nem szabad vakon bíznia. Az horrorba illik, amikor bizalmas útitársa eladja a sakáloknak és amit azok művelnek vele. Kínzás, nyomorítás és nemi erőszak van az étlapon. Mégis, mindig megszavazza a bizalmat, és csak nagyon kevesek lesznek rá méltók. Elkalandoztam. amire ki akartam lyukadni, hogy Nyomkövető mondja el a történetet a saját szemszögéből, és vele együtt kell megpróbálni kitalálni, ki mikor és miben mond igazat, és mit hallgat el. Pedig Nyomkövető nem várna el sokat, csak az igazságot, és éppen az adja magát olyan nehezen. Ettől meg az olvasó is folyamatosban feszültségben van, hogy mi is történik a szereplők körött, mi is ebben a történetben az epikus harc, és kinek kellene drukkolni benne?

Egy utazás, egy szabadító küldetés meséje, majd egy bosszúé. Nagyon kalandos, egzotikus és különleges helyszíneken, sokféle harccal és népekkel benne. Azt már írtam, mennyire fordulatos. Az eleje talán nehezen adta magát, idő kellett, hogy mi is lesz a kaland, mert Nyomkövető a saját kezdeteinél kezd. Abban is van érdekesség és egészen az afrikai törzsek között éreztem magam a gyerekkorában, de az igazi kaland már a Fiú utáni hajsza. Onnan szintet lép és epikus, változatos, nagyon kitalált kalandregény lesz, egyben fantasy.

Nagyon tudtam szeretni a világépítését, mert ebben aztán van minden. Teljesen másként fogja meg az ismerős, vagy éppen ismeretlen fantasy lényeket, mint ahogy az európai hagyományok tartják őket. A vámpír, a boszorkányok, alakváltók és sok egyéb lény színes forgataga a történet, miközben vannak tudósok és más lények is benne. Részletesen vannak ábrázolva, mindennek vannak gyökerei és történetei, és szépen épülnek egymásra a rétegek.
De nem csak a fantasy rész ilyen. Királyságok és politikai játszmák ugyanígy fel vannak építve. Több városban és közösségben járunk a szereplőkkel, és társadalommal, gazdasággal, épületek külcsínével és történelemmel rendelkeznek.

Sikerült Marlon Jamesnek egy olyan regényt írnia, hogy egyszerre érzem nagyon egyszerűnek és mégis megfoghatatlannak a regény konfliktusát. A fiú és a hatalom megszerzése. Megbocsátás vagy bosszú. Bár, van a kötetben egy gondolat, ami kifejezetten megfogta az agyam. Hogy minden történet szűkíthető egy mondatra, akár egy szóra. Itt maga a szerző rágja ezt a szánkba, a vallomás kezdetével és visszatérő elemével: a fiú meghalt. Ebben aztán tényleg benne van mindennek a feloldása. Az úté, a hatalmi harcé, a bosszúé.

Brutális is ez a regény. Tobzódik az erőszakban és ha film lenne, szerintem rajta lenne a 18-as karika. Kínzás, erőszak, szexualitás. Sőt, azzal még a tabu felé is lökném, hogy ebben nem férfi-nő párok vannak. Akad persze olyan kapcsolat is benne, de a főszereplők melegek, vagy inkább biszexuálisak. Pontosítok – férfiak, akik jobban szeretik a férfiakat, de szükség esetén nőkkel is lefekszenek. Túl is ragoztam – a lényeg, érzékeny gyomorral nem ajánlott. Ebben a sztoriban mindenféle testnedv és bőven folyik.

A szereplők jellemében is megvan a sötétség. Még Nyomkövetőében is, aki a második legjellemesebb szereplő a történetben. Első helyre ugyanis a menet közben hozzájuk csapódó felügyelőt raknám. De mindenkiben megvan a sötétség, és a megfelelő helyzet ki is hozza. Ölnek, bosszút állnak, erőszakot követnek el, bántalmaznak másokat. Többen közel is vannak ahhoz, hogy antihősnek nevezzem őket. Csak azért nem teszem, mert attól függően, hol tartunk a történetben, játsszák a hős, a gonosz és igen, az antihős szerepét is.

Akartam még valamit? Nagyon izgalmas, színes történet, sok egyedi ötlettel. Remek a világépítése. Kellően összetettek a helyzetek és a szereplők. Olvasmányos, gazdag nyelvezettel és a vallomásként előadott szöveg jól húz előre. Fantasyban ez nagyon tud működni, itt is.
Igen, a cím. A farkas ok, a főszereplőre utal. De miért a leopárd került mellé? Fontos szereplő, közös története van Nyomkövetővel, de azért nem emelném ki a címbe. Ezen még merengek, mert én ezt nem Nyomkövető és Leopárd közös történetének olvastam.

Nem egy könnyed fantasy, de megéri elolvasni. Van egy olyan egyedi íz benne, amit kevés történetben érzek ki ennyire.

Idézet: 

Micsoda egy élet. Bánkódunk azért, amit nem kellett volna megtennünk, és bánjuk, amit mégis.

Nincs az a történet, amit ne egyszerűsíthetnénk le egyetlen sorra vagy akár egyetlen szóra.

Épp olyan vagy, mint minden tanult ember. Számodra az egész világ vagy ez, vagy az. Igen vagy nem, éj vagy nappal, jó vagy rossz.