Másvilági, fantasztikus, emberi, fordulópontos.

Arvid Peckon érdekes állást kapott: egyfajta telefonos segélyszolgálatos, akin keresztül a kiválasztott ügyfelek a képzeletükben létező személyekkel beszélgethetnek. Viccesnek tűnhetne, de minden híváskor valami megszállja – és egyre különösebb hívások érkeznek. (Kicsoda Arvid Peckon?) Augusta egy olyan helyen él, ahol nem telik az idő. Embereket ragadnak el rabszolgának – egyszer a nő egy különös szerkezetet talál, és egy szolgával magyaráztatja el, mi az az óra. Ezzel tudtán kívül felforgatja az életét. (Augusta Prima) Egy férfi és egy nő különös helyzetben, egy raktárban találkoznak. Az egyik a léghajójába, a másik a gőzgépébe szerelmes. A nő nem várt terhessége borítja fel mindennapjaik nyugodt rendszerét. (Beatrice)

Elsőre talán az tűnik fel, hogy méretre milyen kis kötetről van szó. Szolid, vékony és az egész olyan kicsinek tűnik. Már ennyi alapján olvasóbarátnak lehet minősíteni, annyira könnyűnek tűnik elolvasni. Ez részben igaz is: van annyira értékes és érdekes a tartalma, hogy gyorsan végig lehet érni rajta. Ám témáiban, történeteiben nem a könnyű jelző illik rá.

A különleges, jó értelemben más, amivel jellemezném. Valóság és képzelet határán mozognak az események benne, éppen csak egy kicsit más világokban. Amitől ijesztőbb, mintha teljesen idegen világokat mutatna meg bennük a szerző. Sok mindenre ráismerni benne a mi világunkból, de mégis torzabb, sötétebb – ijesztőbb. Nem egyszer jutott Stephen King az eszembe olvasás közben. Hasonlóan teremti meg ez a kötet is a néma borzongást, mint King a legjobb köteteiben. Amikor a rettenet és mágia a valóság szövetei között rejtőzik.

Egy-egy története közelebb áll a tündérmesékhez, mások a valóságunkba kapaszkodnak erősebben, de mindig megvan az a fekete, baljós atmoszféra, ami miatt a horror is eszembe jut róla. Talán ez a kötet egyik legnagyobb erőssége, ahogy megteremt egy hangulatot, amiben egyszerre van lírai szépség és valami fájdalmas, akár ijesztő.

Ok, akadt azért benne olyan is, amin a gyomrom is forgott párat. A Matrónák annyira betegnek tűnő világot mutat, olyan bestiálisnak tűnik a puszta cselekmény…

Mindegyikben találtam valamit, ami megfogott és elgondolkoztatott. Irodalmi élmény is volt, mert nem simán olvastam a történeteket, borzongtam és szórakoztam, hanem kerestem a cselekmény mélyebb jelentését is. A Beatrice, a gépekbe beleszerető emberekkel – mesés réteg van rajta, de ha azt leszedjük, a technikába beleszerető ember nem a társadalmunk tükre? Az okostelefon zombik már most sem bírják a mobil nélkül, fel sem néznek belőle. Ha mondjuk tűz lenne, és menekülni kellene, biztosan az egyik első dolog, amit felkapnék és mentenék magammal, a laptop lenne. De bele lehet gondolni, mit tudnánk kezdeni magunkkal áram nélkül. Hűtő nélkül pl. meddig bírnánk?

Vagy, ott van a Dzsagganáth című történet. Ebben annyi réteget találtam, hogy csak erről az egyről tudnék egy teljes bejegyzést írni. A férfi – nő oppozíció és társadalmi előítéletek, egy társadalmi struktúra működésének szabályai, a rendszerváltás és még sorolhatnám, mi minden. Miközben olvasható szórakoztató sztorinak is egy anyagmozgatóról.

Tartalmas, értékes olvasmány volt, ami szórakoztatott és borzongatott is.

Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről - Mint fantasy: 100% különleges hangulatú történetek, sok árnyalattal és agyalósak is.

Szubjektíven: 95% finoman horror, egyedi és tele van ötlettel. Kifejezetten élveztem.