Felnőtté válós, történelmi traumákat feldolgozós, családos.

Különös páros érkezik a nőgyógyászatra: az idős Olgi, aki a kamasz Klárát hozta el, akinek kora miatt már érnie kellene, de az elmúlt évek nyomora miatt inkább tűnik kislánynak, mint 14 éves kamasznak. A zsidó származású lány – aki elvesztette az egész családját, az egyetlen életben maradt testvére külföldre ment, még mindig gyászol – lassan elemészti magát. A doktorban felfedez valamit az apjából, és a szintén családját elvesztett férfi pártfogolni kezdi a lányt. Aldó és Olgi együtt nevelik Klárát, aki lassan összeszedi magát és túljut a II. VH traumáján. Miatta, érte tartanak ki a felnőttek is, miközben a történelem megint kihívás elé állítja őket: a kialakuló kommunista rendszerben is ember embernek lesz farkasa.

Miért érdemes nyitott füllel boltba járni? Mert bele lehet botlani olyan regényekbe, mint a Férfiidők lányregénye. Eddig nem került a szemem elé, de a boltban az előttem álló lány ezt akarta megvenni, mert most készítettek belőle filmet is. Rákerestem, mi ez, érdekesnek találtam és elolvastam én is. Nagyon kellemes meglepetés volt: sajnálnám, ha kimaradt volna az életemből a kötet.

Imádtam benne sok mindent, párat pontba szedek:

1: holokauszt regény, de tele van balladai homállyal. A Hajnali lázban is az volt az egyik nagy élményem forrása, hogy a következményekből láttuk, milyen poklot kellett túlélnie az embereknek, nem konkrétan a haláltáborokba mentünk be a szereplőkkel. Itt sem eleveníti fel a gettók és táborok borzalmát, csak a megviselt embereken, betegségek és a rengeteg gyászon át látjuk, mit vesztettek sokan. A sorok között van a történelem borzalma, ami így különösen megrázó. Annyira rémes volt, hogy beszélni se képesek róla. Kicsit a történések mögé kell látni, hogy összerakjuk, kivel mi történt, hova lettek a szeretteik, a családjuk.

2: a kommunista rendszer kritikáját is tartalmazza, miközben ugyanúgy a háttérben tartja, mint a holokauszt témát. Nem politizál, nem magyaráz, egyszerűen a szereplői félelmein, a közhangulat változásain megjeleníti, mit jelentett akkor élni és félni. (Mert a szereplők között nincsen olyan, aki átáll. Egy nagyon mellékszereplő lép be a pártba, de ő is szinte belebetegszik ebbe a döntésbe, nem egy elvhű kommunista ő sem.)

3: korrekt fejlődésregény. A történet végigköveti Klára nővé érését. Benne van, ahogy a depresszióból felépül, ahogy élni kezd és boldogul is majd az életben. Az a rész, amíg kamasz, jobban tetszett. Egyetemistaként már van barátja, később férje is, aki egyrészt ellenszenves is volt – Pepe nekem nem jött át, már a nevén fennakadtam – másrészt ott már érzelmileg nem olyan a cselekmény. Ott már nincs trauma, nincs feldolgozás, csak a makacsság, miért maradnak itthon. (A regényből készült film címe innen jön, különben.)

4: karakterközpontú, kevesebb cselekménnyel, mégis izgalmasnak éreztem. A szereplők konfliktusai, dilemmái leginkább belsők, de nem számít. Így is érdekesek. Mindenkinek annyi titka és félelme van, hogy az bőven kitölti és mozgásban tartja a regényt.

5: tetszett a regény stílusa. Igényes, de nagyon olvasmányos.

Ifjúsági regény is, történelmi is, holokauszt történet is. Kortól függetlenül nyújt valamit, csak legfeljebb minden korosztály mást szemez ki belőle. Ami a jó regény ismérve.

F. Várkonyi: Férfiidők lányregénye - Mint ifjúsági: 90% alapos karakterrajz. Történelmi súly a sorok között, találó cím és alakok.

Szubjektíven: 78% a végét leszámítva tetszett – az kurta-furcsa. Odáig érzelmi mélyütés.