Küldetést teljesítő, különleges képességes, kincskeresős.

Wax és Steris esküvője már a küszöbön van. Bár a férfinak még mindig kissé bűntudata van a halott felesége miatt, és hogy ő újrakezdheti az életét. Egy isteni küldetés időt adna neki, és Wayne trükkje miatt is halasztani kell a lagzit, nem akaródzik neki újra elmerülni az istenek és legendák világában. Ám nem sok választása marad: Edwarn nagybátyja is az Elmúlás Pántjait keresi, és Wax nővére is feltűnik. Ráadásul Harmónia a visszautasítást követően leendő sógornőjét kérte fel a munkára, amit Marasi el is fogadott. Wax is beszáll a kincskeresésbe, és a csapat, köztük Steris is, Új-Seran felé veszi az irányt. Az állandó életveszélyben talán a Pakli nevű titkos szervezetről is többet megtudhatnak.

Most felmerült bennem, melyik volt az első Brandon Sanderson történet, amit megismertem. Ha jól emlékszem, az Acélszív. Annyira megtetszett az író stílusa és a történetei, hogy utána elkezdtem beszerezni az egyéb regényeit is. A Ködszerzet univerzum hamar a szívemhez nőtt, várok minden új kötetet. Ugyan az eredeti sorozatot jobban szerettem, de a Wax és Wayne történeteket is egyre jobban tudom szeretni.

A világképét Sanderson még most is képes tágítani. Bemutat egy új helyszínt, van benne egy kis visszautalás az alaptörténetre, és mindezek mellett még egy korrekt kincskeresős kalandregény is western és viktoriánus kosztümös betétekkel.

Kuszának tűnik? A cselekményben nem az, és ez az író érdeme. Sok-sok elemből rakta össze ezt a történetet, és mindnek megvan a maga létjogosultsága. Elendel határain túl, a civilizáció határán olyan, mint egy western filmben. A városi létben, ha nem is Trónok harca szinten, de erőteljesen játszmáznak és küzdenek a hatalomért, vagyonért. Mellette van mágia, különleges képességek, isteni beavatkozás és nagy küldetések. Talán az egyik kulcsa a regény jóságának, hogy ennyi minden van benne.

Ebben a részben Wax és Steris, akik a legszimpatikusabbak voltak. Jó volt olvasni, hogy hatnak egymásra és válnak többé a másik által. Wax rengeteget fejlődött a történet kezdete óta, most már eljut addig, hogy magánéleti, érzelmi téren is ki tud mondani fájó igazságokat, és kész javítani az életén. Steris pedig bátrabb, kalandozóbb mellette. Élőbb.

Wayne ebben a részben a humorért lett felelős. Így is bírom őt, de azért a drámai múlt és a kínjai kifejtésekor jobban együtt tudok érezni vele. Látok is még esélyt arra, hogy most Wax jutott el egy boldog életszakaszba, legközelebb talán Wayne jut közelebb a megváltásig.

A nagy meglepetés a részben Steris. Rajta venni legjobban észre, mennyire jót tett neki, hogy más életet él az lejegyzése óta, ez mennyire segíti őt a fejlődésben. Ki van mozdítva a komfortzónájából, és olyan oldalait is felfedezi saját magának, amit korábban elképzelni sem tudott. Azt különösen élveztem, ahogy Wax és Steris megtalálnak egymásban valamit, amitől jobb emberek, boldogabbak tudnak lenni.

Most a karakterek jobban lekötöttek, mint a kincskeresős kalandozás (az udvari intrikákat is jobban szeretem a városban). Pörgős, izgalmas, teljesen szubjektív, hogy most nem ez fogott meg a történetben. Mert Sanderson profil mesél, ez a fele is jó.

Lesz még kötete, reméljük, magyarul is. Szívesen olvasnám tovább is! J

Sanderson: Az Elmúlás Pántjai – Mint fantasy: 85% új helyszínek, fejlődő szereplők, olvasmányos elbeszélés. Korrekt.

Szubjektíven: 75% továbbra is nagyon bírtam a szereplőket. Most a kalandot kevésbé.