Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

le Carre: Ügynök a terepen

2019. december 15. - BBerni86

Kémes, barátkozós, titkos műveletes.

Nat az élete nagyját a Korona szolgálatában töltötte. Már úgy érzi, eleget tett Angliáért, és a nyugdíjas éveit kellene élveznie. A moszkvai fenyegetettség miatt azonban még egy megbízást elvállal, amihez külföldre sem kell utaznia: ő lesz a Menedék irányítója, ami egy haldokló szervezete a Titkosszolgálatnak. Van azonban egy 12_15ugynok_a_terepen.jpgtehetséges ügynöke, aki a kiábrándult szeretőjét is beszervezi ügynöknek. Nat részt vesz a munkálatokban, miközben egyre biztosabb benne, hogy az igazi nagy dobás a feje felett zajlik. Közben teniszpartnere, Ed is elgondolkoztatja. A férfi sokfelé járt Európában, és erőteljesen hangot ad politikai nézeteinek: gyűlöli Trumpot, a Brexitet és akaratlanul is kémjátszmában találja magát.

Akad pár szerző, akiknek a megszeretése komoly nehézségekbe ütközik az agyamban. Miközben imádom a Philip K. Dick novellákat, a regényeivel már szinte szenvedek. John le Carre regényeiben hiába érzem, miért jelenti a neve azt, amit, nagyon nem bírom a történeteit. Sokadik könyve az Ügynök a terepen, amit elolvastam tőle, és most is szenvedtem.

A cselekmény nem a hidegháborúban, hanem napjainkban van elhelyezve. Aki szeret a sorok között olvasni, annak bőven van benne csemege az angol és a világpolitika kapcsán is. Annyira ez engem nem köt le, ahhoz minimum megy izgalmas, más főszál kell, hogy szeressek egy ilyen regényt. A Nevem: Pilgrim, a Fedőneve: Jégmadár, mindben volt valami más is, ami a cselekményben tartott.

Itt meg – szinte cselekmény sincs. Nem tudnám normálisan elmesélni, mi is zajlott ebben a közel 270 oldalban. Fedőneves műveletek, amelyeket nem tudtam és nem is akartam a fejemben tartani. Időnként Ed kirohanásai. Nem éreztem egy olyan vezető szálat a regényben, ami köré elrendeződne a cselekmény és a szereplők.

Jó az, hogy nem lehet nyíltan leírni dolgokat, hanem elrejtik a sorok közé? Bár, az már lehet, hogy politikai állásfoglalás lenne, és nem egy regény. De egy regényben szeretnék izgalmas tartalmat is, nem csak politikai nézeteket elrejtve a szereplők monológjaiba és a tettei mögé. Legalább egy nagy csavart vártam volna a regény végére, de még az sem volt. Vagy, Florence és Ed sorsa annak számított volna? Érezni nem éreztem annak.

Egy regényben kell nekem egy szereplő, akit vagy nagyon kedvelek, vagy elképesztően rühellek. Itt nem volt, aki bármelyik érzést kiváltotta volna belőlem. A lehető legrosszabb, hogy mindenkivel kapcsolatban közömbös maradtam. Egyszerűnek, unalmasnak tűntek annak ellenére, hogy kémek.

Carre stílusa sem tetszik eléggé. Száraznak érzem, azért az unalmas kifejezést nem mondanám rá – azt inkább a cselekményre tartogatom. Realista, leíró, és nem sodor magával. Nem is rémlik, olvastam-e a szerzőtől olyat, amit ne bírtam volna letenni. Kétlem, mélyebb nyomokat hagyott volna bennem.

Most sem bírom megfejteni, mi a siker kulcsa. Filmen vagy sorozatban jobban tolerálom le Carre munkásságát, lehet, ezt is akkor tudom igazán megérteni majd, ha készít belőle a BBC egy sorozatot vagy film lesz belőle. Addig marad az érzés, hogy ez nagyon nem az én regényem, noha akad benne aktualitás is.

 

le Carre: Ügynök a terepen - Mint kémregény: 60% modern vonatkozások is vannak benne, karaktert is épít a szerző.

Szubjektíven: 10% nem tudtam mit kezdeni vele. Untam is, a szereplőket se kedveltem.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr2815353460

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása