Viszonyos, különleges terápiás, szerelmes.

Josh és Anna egymás mellett ébrednek, de semmi nem stimmel köröttük. Nem ismerik egymást, nem emlékeznek, hogy kerültek össze. Nem stimmel a dátum sem: 5 évvel van később, mint a legutolsó emlékeik. A helyzetet bonyolítja, hogy a viharos idő miatt az áram is elmegy, és nem tudnak kideríteni semmit, hogy kerültek ide és miért, mi történt velük. Ahogy kényszerből együtt töltik az időt, sorra kezdenek visszatérni az emlékeik. Anna hozzáment a szerelméhez, Patrickhez. Családot terveztek. A férfi egyre sikeresebb menedzser lett, és egy sztárrá váló rockbandát is ő vezetett a siker felé. Josh volt a banda énekese és frontembere. 5 évvel fiatalabb a nőnél, mégis elemi volt a vonzalom közöttük. Vajon mi történt közöttük, és hogy kerültek ide?

Attól tartok ez lesz az a könyv, amit nagyon nem sikerül objektíven néznem. Van pár olyan téma, ami olyan mélyen felháborít, hogy elveszi a tárgyiasságom. Az egyik ilyen a szerelmi háromszögek és megcsalások spirálja.

Szaszkó itt egy viszony mélységeibe vezet el minket. Számomra már ott elveszett minden, hogy képtelen vagyok ezekkel a csaló emberekkel szimpatizálni. Igen, mennek tönkre házasságok és az emberek más mellett kötnek ki, mint akinek először mondták ki a boldogító igent. Nem lenne semmi bajom itt sem, ha Anna tisztességes annyira, hogy leül a férjével és közli vele a tényeket. Ha kér egy szünetet. Ha bármit csinál, hogy rendezze a helyzetet. Itt viszont a lehető legrosszabb megoldást választja: a titkos viszonyt, ami rajta kívül mindenkit csak megsebez. Kell neki a férje is, a szeretője is. A terhességes vonal meg mindennek az alja.

Hogy szeressem meg ezt a karaktert, ha egy önző libának látom, aki döntésképtelen is, szerencsétlen is a szememben? Annyira nem drukkoltam neki boldog végért, hogy az leírhatatlan. Hevesen utáltam, így pedig nem lehet egy könyvet élvezni.

Próbálnám azt mondani, hogy életszerű és emberileg hiteles. Csak egy álomvilágban ülnek le az emberek és kommunikálnak őszintén egymással. De legalább olvasni nem akarok egy olyan szerelmi történetet, ahol a megcsalóknak kellene drukkolnom. Nálam az már mérgezi a kapcsolatot, hogy egy hazugságra és csalásra épül. Nem is érem fel ésszel, hogy a végén még jut nekik egy boldog vég is. Mit tud Anna, hogy mindenki ennyire megveszett érte?

Annyira utáltam Annát, hogy a másik két karakterrel nem is sokat foglalkoztam. Patrick, akit sajnáltam. Mondjuk, ő volt az, aki legalább valami megoldással próbált előállni, amikor rájött, mi folyik körötte. Josh… vele nehezebb helyzetbe vagyok. Nem utáltam annyira, mint Annát. Nem ő volt az, aki felváltva feküdt le a szeretőjével és a házastársával. Ő még hűséges is volt. De attól még rühelltem, amit csinál. Nem értettem, miért megy ebbe bele.

Nem éreztem azt a szenvedélyt, ami miatt ez a két ember ide kellett, hogy jusson.

A történetben díjazhatnám a szerkesztést, ahogy feltárul a múlt és a sci-fi csavart is – mert nem véletlen, hogy Anna és Josh emlékei is eltűntek. De egyszerűen most ez nem ment.

Ha ennyire utáltam, minek olvastam egyáltalán végig? Részben, nem szeretek regényt félbehagyni. Másrészt, Szaszkó jól ír. Szeretem a szövegeit, ha most a történetét nagyon nem.

Összességében, nagyon nem az én világom volt ez a könyv.

Szaszkó: Kora február - Mint romantikus: 75% érzelmileg mély történet, amit egy sci-fi csavar dob fel a románcon túl.

Szubjektíven: 20% a szerző stílusa még bejön, de a történet nagyon nem tetszett. Irritált.