Rendszer igazi oldalát megismerős, életért küzdős, jövőbeli.

2050-re a szociális háló összeomlott: nincs pénz a nyugdíjakra, nincs pénz a betegek és öregek, a hasznot nem termelők segítésére. Egy új világ született, melyben mindenkit az általa költött pénz alapján ítélnek meg. Valaki minél többet tud költeni, annál jobb körülmények között élhet. Az idősek még kapnak egy kis időt a luxus otthonokban, majd békésen eltávoznak. Alice szerette ezt a világot, míg a férjének nyoma nem veszett. A nő kutatni kezd utána, és a rendszer egy olyan oldalával szembesül, melyre nem volt felkészülve. Meglátja, mi történik akkor, ha segítségre szorulsz. Meglátja a vezetők oldalát, amilyen a nővére is lett. Miről kell lemondania az illúzióin túl, hogy megmenthesse a férjét?

Milyen lesz a jövő? Van bőven disztópia, ami ad nekünk rémálmokat. Mad Max világa, ahol visszasüllyedünk egy gépesített középkorba, ahol ember embernek lesz farkasa. Más szerint van még esélye a fajnak, és meghódíthatjuk a csillagokat – ez a Star Trek lehetőség. Idővel majd kiderül, addig is olvashatunk víziókról, amelyekről csak remélni lehet, hogy nem jönnek el.

A Farkasország a közeli jövőben játszódik, és számomra az volt benne a legizgalmasabb, hogy a társadalmaink továbbgondolása milyen jövőt eredményez. Mindenki tudja, milyen problémákkal kell korunknak szembenéznie: túlnépesedés, a gazdagok és szegények közti ellentétek növekedése, elidegenedés egymástól és a világtól is, és még folytathatnám.

A kötet fokozatosan fejti ki, milyen Alice és Philip világa. Alice hívő, aki ebben a világban csak a jót látja. Az, ahogy a férje nyomában egyre több árnyékot is észrevesz, egyre élesebb kritikába és reménytelensége csap át a történet. Minden, ami jónak tűnik, valami nagyon nagy mocskot takar. A regény erőssége, ahogy ezek felbukkan, és egyre jobban rombolják Alice illúzióit. A szerző fokozatosan növeli a téteket, hogy a végén Sofia vallomásával mindenre feltegye a koronát is. Minél jobban ismered a rendszert, annál jobban látod, mennyire korrupt és milyen modern rabszolgaságot eredményez.

Disztópia, de azzal releváns, hogy ezek a folyamatok abszolút a mai demokráciákból erednek. Így miközben gondolkozunk a szerzővel, a saját korunkról is el kell, hogy gondolkozzunk.

Lehet olvasni sci-fi betétes szerelmi történetként is, de így gyengébb történetet kapunk. Alice küzdelme ez a történet a szerelméért – most nagyon nem voltam fogékony erre a rózsaszín történetre, aminek kifejezetten valószínűtlen véget sikerült írnia a szerzőnek.

Alice alapból nehezen szerethető karakter volt számomra, annyira vak volt a körötte mindenütt jelen levő manipulációra. Philip azért is volt szimpatikusabb: ő érezte, miben él, fájt is neki, csak tenni nem tudott ellene. Ezért is utáltam annyira a történet végét: azzal, hogy Philip elfogadja, amire Alice és Sofia jutnak, ő azt tagadja meg, ami addig jobb emberré tette a többiek ellenében.

Vagy ez lenne a tanulság? Egymás kínzóinak kell lennünk, vagy nem élünk túl? Ugyan Alice, a nagy naiva zárszava hordoz még reményt, de ehhez túl pesszimista vagyok. A hatalom korrumpál – ő megkapja, nem fog ugyanaz a naiva maradni, aki korábban volt.

Elfogadatóan megírt, helyenként nyálas, de elgondolkoztató történet is. Egyszer olvasható.

Farrand: Farkasország - Mint disztópia: 70% elképzelhető és kegyetlen világ, amibe a történet vége nem is passzol.

Szubjektíven: 65% a világképe megfogott, Alice története nem. Pláne a boldog vég, itt?