Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Keyes: Kriptaherceg

Tövis és csont országai 2.

2019. december 21. - BBerni86

Mágiás, ősi jóslatos, túlélésért küzdős, hatalmi harcos.

A romlás egyre közeleg, és mindenki igyekszik ellátni a feladatait, kiélni az ambícióit. Muriele a fia nevében uralkodik, miközben igyekszik megmenteni a lányát és megőrizni a hatalmat a számára. Neil lovagot, akiben 12_21kriptaherceg1.jpgegyedüliként megbízik, küldi el Anne megmentésére és hazahozatalára. Neil a szívében gyásszal vág bele a küldetésbe, melynek során nem csak a hercegnő életét menti meg, de érdekes új ismertségeket is köt. Anne álcában igyekszik hazafelé, barátnőjével és Cazio védelmében. A forrófejű nemes igyekszik csapni a szelet a lánynak, de lassan mindkettejüknek fel kell nőni, hogy szembenézzenek a végzetükkel. Aspar a Hangakirály legyőzésére indul, míg Robert a trónt akarja megszerezni. Kevesen pedig már érzik, hogy egy gonosz erő milyen működésbe lépett a háttérben.

Vannak szerzők, akik több száz oldalas regényeket is olyan izgalmasra írnak meg, hogy közel 1000 oldal után is az fáj, hogy vége a regénynek. Brandon Sanderson ilyen szerző. Greg Keyes magyarul ugyanannál a kiadónál van, és hasonlóan ismert név a fantasy területén. Ezt a sorozatát sokan szeretik is – alapvetően én is, de nem vagyok annyira oda érte, mint pl. a Ködszerzet történetekért.

Ennek a fő oka, hogy ez is nagy oldalszámú, de nem olyan tartalmas, mint egy Gemmell. Olvastam a Kriptaherceget, és nem egy fejezet után azon gondolkodtam, ez milyen célt szolgál a történet egészére nézve. Egy-egy epizódnak elmegy, pl. Muriele gyötrődése, de a cselekmény nem megy vele előre, a szereplőhöz nem tesz sok mindent hozzá, csak az oldalszám nő, és még mindig nincs meg az érzés, hogy egy epikus történet világába csöppentem.

A Kriptaherceg egy nagy előkészítés, noha ez már a 2. fejezete a sorozatnak. A végére jutunk el odáig, hogy 12_21kriptaherceg2.jpgfontos szereplők találkoznak, és többen felismerik, milyen szerepük lesz a jövő alakításában. Sok mindenért kárpótolt is az izgalmasabb, már előre mutató utolsó pár fejezet, de addig nem volt könnyű eljutni.

Alakult, melyik szereplőhöz hogyan állok hozzá. Anne most nem tudott elbűvölni, de egyre több lehetőséget látok Neil és Cazio személyében. Ebben a részben náluk éreztem legjobban, hogy alakul a jellemük. Mindketten a lovagi erények megtestesítői, és érdekes olvasni, mégis mennyire mások. Az egyik az eszmény megfelelője (Neil), a másikban van még csibészség, de már rálép az útra, ami elviszi ahhoz, hogy jobban hasonlítson a királyné lovagjára.

Nem titkolom, hajlamos vagyok a sötétebb karakterek történetét várni. A cím alapján azt reméltem, most többet kapok Robert herceg sötét világából, pláne, hogy egyfajta zombi lett a férfiból. Ehhez képest alig szerepelt – csalódás. A pozitív hősök egész lelki világa itt van a lapokon, nekem jól esett volna, ha a gonosz is több szót kap.

Keyes stílusa kellemes és olvasmányos. Ha jobban pörgetné az eseményeket, jobban szeretném is az egész világát. Megírva jól van, csak az eseményekhez képest nagyon hosszú a kötet. Valamennyire kárpótol, hogy van egy-egy olyan jelenete, ami érzelmileg üt.

Összességében elolvastam, nem volt rossz érzés, de még mindig várok. Várom, hogy igazán beinduljanak az események és jöjjön a drámai, nagy küzdelem.

 

Keyes: Kriptaherceg – Mint fantasy: 70% átvezető kötet, sok mellékszállal. A világa tág, sok karakterrel és szállal.

Szubjektíven: 65% a végére felpörgött és tetszett, de addig túlírtnak éreztem. Hol a háború?

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr3015360770

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása