Jövőbeli, szörnyekkel harcolós, rejtélyes, vámpíros.

Az emberiség elbukott, a vámpírok vették át az uralmat. Évszázadok alatt azonban az ő uralmuk is megtört, az egykori urak pusztulásnak indultak. Megjelentek olyan keverék lények, dhampirok, akik többek vámpírnál, embernél is. Közülük kerülnek ki a legjobb vámpírvadászok, akik közül D a legjobb. A rejtélyes dhampir az, aki igyekszik megmenteni a megharapott farmerlányt, Dorist (1. rész). Aki felderíti egy új vámpírfaj feltűnését egy eldugott faluban, egy őrült kísérlet eredményeképpen (2. rész). Aki a lányrabló Mayerling nyomába ered, de rá kell jönnie, hogy ebben a történetben senki sem az, aminek látszik. Lehet, hogy megismerte a vámpírt, aki nem csak a címében nemes? (3. rész) Ő az, akit segítségül hív egy lebegő város, amikor gyanújuk szerint vámpír férkőzött a soraik közé, de D ráérez egy a falak között megbúvó szörnyű titokra is. (4. rész)

Rettenetes, de remek dolgok is kisülhetnek abból, ha látszólag nagyon össze nem illő dolgokat vegyítünk. Mondjuk, tini nindzsa teknőcök. Reneszánsz mesterekről elnevezve. Ha tényleg belegondolunk, ez akkora… idiótaság. Mégis, én bírom a patkány vezette teknősöket, gyerekkorom egyik kedvenc meséje volt.

Most meg felfedeztem magamnak D világát, amiben minden keveredik, amit csak el tudok képzelni. Eredetileg 27 kötetnél jár, magyarul az első négy férhető hozzá. De már ezekből is látszik, mennyire színes és sok mindent magába ölelő világot alkottak meg vele.

A távoli jövőben játszódik, így ott vannak benne a modern eszközök. Akadnak fejvadászok, akik tankszerű dzsippel és modern fegyverekkel nyomulnak, D ismeretei kiterjednek kémiai elemzésre, DNS-re is. Az egyik részben még azt is szó szerint lehet értelmezni, hogy elmenekülni a csillagok közé. Űrutazó vámpírok, képzeljétek csak el. Épp csak egy Alien vagy Predator nem köszönt be, bár ki tudja, a 23 nem olvasott kötetben mi bukkanhat fel…

Ugyanakkor egy középkort western helyzetekkel és környezettel vegyítő világ is ez. Ahogy D járja a pusztaságot lovon és karddal, abszolút eszembe juttatta a magányos lovasokat a Vadnyugaton, akik rendet tettek egy kisvárosban, majd ellovagoltak a naplementében.

Vegyíti a vámpíros legendákat a vadnyugattal, de olyan történetekkel is, mint a Rómeó és Júlia. Igen, Shakespeare is megkapja a maga D verzióját. Ezeket mind nagyon tudtam szeretni benne.

Viszont, ez az első négy sztori hasonló alapra épül, ami a negyedik kötet végére unalmas. A nők, még a harcosok is szinte csak szexuális kiegészítők. Durva történetek vannak benne, pl. egy lány, akit a 4 bátyja erőszakol felváltva. Mondjuk, amikor úgy vannak rajzolva, mint a felfújható szexbabák, nem is tudom, mit várok… D hajszolja a főellenséget, közben egyre nehezebb ellenfeleken verekszi át magát, szintén közös pont. Egészen videójátékos.

Irritált az is, hogy D története a kelleténél rejtélyesebb. Több nyom, több kirakódarabka jó lett volna, ha egyes dolgok ott is vannak a sorok között.

A grafikáját felemásnak éreztem. Azt már említettem, a női alakok mennyire nem tetszettek. A harcok sem – nem nagyon láttam őket át, különben megvoltam vele.

Olvastam volna belőle többet is, a világát nagyon megszerettem.

Kikuchi: D, a vámpírvadász 1-4. - Mint képregény: 70% ötletes, sok forrásból merítő történet. Harcos, kalandos, jellegzetes.

Szubjektíven: 70% van erősebb, gyengébb sztorija is. A női alakok irritáltak, de a világ bejön.