Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Noah: Bűnben születtem

2024. augusztus 23. - BBerni86

Fülszöveg: bunben_szulettem.jpg

Trevor Noah valószínűtlen úton-módon jutott el a dél-afrikai apartheidből a The Daily Show asztala mögé, és már a születése is bűncselekménynek minősül: fehér svájci apa és fekete xhosza anya gyermekeként jött világra egy olyan időszakban, amikor öt év börtönbüntetéssel sújthatták az ilyen családokat. Szülei vétségének élő bizonyítékaként első éveit zárt ajtók mögött töltötte, mert anyja szélsőséges és nemegyszer abszurd mértékben rejtegette a kormányzat elől, amely egyik pillanatról a másikra elvehette volna tőle. Dél-Afrika fehér zsarnoksága alól felszabadulva pedig Trevor és édesanyja nekivágott a nagy kalandnak, hogy nyíltan, szabadon, a több évszázados viszontagságokon felülkerekedve megragadják új lehetőségeiket.

Szerintem: 

Trevor Noah humorista memoárja nem egy klasszikus önéletrajz. Az meg is lepett, hogy

mennyire szűkítve van, miről mesél az olvasóknak. Nincs szó a karrierjéről, hogyan futott be.

Akkor mi van a kötetben?

Két pontban tudnám összefogni. Az első, képest fest arról, milyen volt az apartheid ideje alatt Dél-afrikai Köztársaságban létezni. Számomra szinte ismeretterjesztő írás volt arról, milyen törvények voltak, hogyan valósították meg őket és az emberek miképpen élték a mindennapjaikat. Noah ráadásul egy olyan rasszba született, ami abban az időben több mint problémás volt. Egy xhosza asszony a svájci – német ismerősével/barátjával vállalt közös gyereket. Nem szerelem és kapcsolat volt, csak az asszony gyereket akart és megkérte a férfit, hogy ejtse teherbe. Azt mondjuk nem értem, miért nem fekete apát választott a gyermekének, inkább bevállalt egy félvér babát az apartheid idején? Több kasztba beosztották az embereket, és a színeseknek mondott félvérek léte is illegális volt. A szüleiknek a szexuális kapcsolatért börtön járt. Döbbenetes, kapkodtam a fejem, hogy emberek így éltek és meddig.

A másik Trevor gyermekkora és az anyja alakjának megragadása. Személyes történetek sora, nagyjából lineárisan. Egy-egy gondolat és emléksor megbontja ezt a rendet, és pl. később ismerjük meg, hogyan került be Abel férjként/mostohaapaként a családjukba, mint azt, ahogy családon belüli erőszakkal, verésekkel rettegésben tartotta őket. Szebb, meghökkentő vagy éppen brutális eseményekről számol be. Patricia templomba járási őrülete, a tömegközlekedési bűnözés, vagy éppen az, amikor Abel fejbe lőtte a feleségét, aztán öngyilkos akart lenni.

Annyira más világ ez, hogy nagyon sűrűn nehezemre esett felfogni, ott mi a norma. Innen olvasva nehéz ezt megérteni. Még olyanabb, mint amiket az amerikai gettókról hallani. Amikor nyomorult Patricia a rendőrséghez fordul, amikor veri a férje és nem csinálnak semmit. Mert Abel haver, meg különben is, a férfi miért nem verheti meg a feleségét, ha az felesel? De akár az is, amikor Patricia szülei megjegyzik a lányuknak, hogy nem bírnak a rosszcsont Noahval. Patricia simán mondja, hogy verjék meg. Csak éppen a többi unokával ellentétben Noah félvér. Azon nem tudtam, sírjak vagy nevessek, amikor az öregek azzal jönnek, hogy a többi gyerek verhető, a fekete bőre fekete marad. Noah viszont sárgul, kékül, foltos lesz a bőre. Hogy kell egy ilyet verni?

Különben is jellemzőnek érzem ezt a kettősséget. A szerző humorista, a szöveg stílusában is érezni ezt. Mintha mosolyogva mesélne, szórakoztatni próbálna. Így aztán olyasmiket is könnyeden tálal és meglátja bennük a humort, ami különben gyomorforgató. Ha leveszem a szerző stílusát, csak a történetet nézem, akkor bizony ez egy durva történet. Rasszizmus, családon belüli erőszak, alkoholizmus, bűnözés.

Valami mást vártam előzetesen, így most leginkább meg vagyok döbbenve. Ez nem egy könnyed esti olvasmány volt. Felfoghatatlan és undorító mire nem képes az ember a másikkal, vagy éppen szerencsétlen állatokkal. Abel ugyanis a kutyát is verte, meglepetés. De a kedves szomszédok a család cicáit simán elkapták, kibelezték és fellógatták. Hát igen, nem humoros könyv számomra.

Idézet: 

Ne harcolj a rendszer ellen! Inkább csúfold ki.

Anyám példáján láttam, hogy az idegen nyelvekkel valaki átléphet határokat, nehéz helyzeteket kezelhet, és eligazodhat a világban.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr8718470715

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása