Múlt után kutatós, természetfeletti lényes, mágikus.

Maika újra meg kellett fizesse az árát, amiért a testében élő lényhez kellett fordulnia. A karja már teljesen eltűnt, és a felébredt lény éhes. A lány komoly küzdelmet folytat, hogy ne bántson másokat a környezetében. Sürgősen válaszokra van szüksége, és anyja egy korábbi útját igyekszik megismételni és új információkat gyűjteni. Ren és a kis róka társaságában a Csontsziget felé veszi az irányt kalózok segítségével. A szigeten azonban csapda is vár rá, nem csak válaszok és további kérdések a sámáncsászárnő örökségéről. Közben lények sokasága mozgolódik, hogy megszerezzék az álarcból a darabokat, melyeket Maika begyűjtött. A világ mozgásba lendült, régi istenek élednek és valami rossz közeleg.

A történet ott folytatódik, ahol az előző kötetben abbamaradt. Gondolkodom is azon, mennyire összefüggő sorozat ez, mennyire kellenek az előzmények, hogy valaki értse a történetet. Vannak új kirakós darabok, merülnek fel új kérdések. A korábban kiderülteket már evidenciaként kezeli a szerző, ha annyira nincsenek is előtérben.

A világa összetettsége, a kibomló cselekmény miatt azért talán jobb, ha sorban halad mindenki a kötetekkel. A rész külön kalandját, a Csontsziget veszélyeit és megszerzett tudást lehet önállóan is élvezni és értelmezni, de a nagyobb egészet nézve biztosabb, ha tisztában vagyunk az előzményekkel.

Most is döbbenetes, mennyire összetett és sokszínű világa van ennek a képregénynek. Fizikailag és lényekben is hatalmas a mozgástere, amelyet egyre bővít és árnyal a szerző. Mégis, úgy érzem, csak a felszínt kapargatjuk egyelőre. Folyamatosan tudunk meg egyre többet a lényekről, a múltjukról és a mágiáról is. Az mindenképpen piros pontos, hogy nem érzem azt, hogy üres lenne ez az alapozás. Elhiszem a sorozatnak, hogy van még több is, és gondosan fel van építve ez a világ és benne a tucatnyi lény.

Tetszett, hogy miközben Maika véres és kalandos új útját követjük, közben komoly politikai játszmák is indulnak a háttérben. Így egyszerre kaptam véres szórakozást, és haladást a következő részek felé. A különféle udvarok és hatalmi egységek Maika nélkül is elég kegyetlenek és könyörtelenek, lesznek még itt komoly harcok.

A Vérben közelebb került hozzám Maika karaktere is. Kicsit többet tudatunk már arról, honnan származik és miért lett ilyen karakter. A harca, ahogy óvni akar mindenkit, miközben egy megállíthatatlan, gyilkos erő tombol benne, egészen heroikus. Szenvedő hős lett, akinek már átérezni, miért olyan nehéz a helyzete.

A kedvencem mégis a kis róka, aki őrzi a gyermeki ártatlanságot és hitet, miközben hasznos segítő is a kalandok során. Ő a történetben az, aki egyértelműen jó. A többieknek vannak foltok a múltjában és a lelkén. De így tökéletes, nem is hibátlan hősökről akarok itt olvasni.

Ennek a kötetnek is lenyűgöző a képi világa. Az előzőnél is írtam, de most is igaz: festményszerű a grafikája. A szereplők, a környezet, de még az egyéb jelentek is egyszerűen szépek. Itt még a vérfürdők is.

Még valamit keresek, amiért a nagy kedvenc lehetne, talán előbb-utóbb rá is lelek. Most élvezem az összetett, sötét fantasy világát és a rajzainak szépségét.

Liu: Vér – Mint képregény: 90% szépen megrajzolt, epikus történet, ami számtalan rejtélyt tartogat még.

Szubjektíven: 70% barátkozom lassan a hősnővel, de még nem teljes a siker. Sztori, képek ok.