Fülszöveg: 
A háború elnyelte az Ismert Világot, és a középpontjában Farkasvérű Maika áll. Ahogy ő és a barátai tetteik következményeivel birkóznak, rég eltemetett titkok és rég várt találkozások fenyegetnek azzal, hogy mindent elsöpörnek körülöttük.
Maika és Kippa végül megnyílnak egymás előtt, és megosztják azokat a gyermekkori emlékeket, amelyek meghatározzák őket. Ahogy terhelt múltjuk összetalálkozik a zaklatott jelennel, Maikának bölcsen kell megválogatnia szövetségeseit, hogy megőrizze a törékeny egyensúlyt a bizalom és a gyanakvás között.
Szerintem:
Végre! Megvolt a nagy
találkozás, elég kínos helyzetben ráadásul. Nem is tudom, hány rész óta erre várok.
De ezt több mindenre is mondhatnám. Ebben a részben jött több válasz, haladt a cselekmény és a szereplők között is estek meg nagy beszélgetések. A nyitott vége meg egyenesen követeli, hogy olvassuk tovább. Az előző kötet nem tetszett, de Az eskü kárpótolt érte.
Ügyesen van összerakva ennek a résznek a cselekménye. Több színt belekevertek most: Kippa és Maika kiskori emlékei hoztak egy olyan könnyedséget, ami egyébként nem jellemző a sorozatra. Egy lélegzetnyi béke és remény, hogy aztán Liu lecsapjon és mélyebbre lökje a szereplőket, mint ahol eddig voltak.
Árulás, ármány, csaták és rég várt találkozások, ezekből bomlik ki aztán a cselekmény. Most végre nem a világ tágul, hanem az összefüggéseket és irányokat hozzák közelebb. Az meg szórakoztatóvá teszi, hogy ki mire játszik menet közben. Egyre inkább érdekel az is, mi lehet pontosan a Doktor terve. Maika apja nagy játékos, és most is keveri a lapokat, pedig alig tűnt fel a cselekményben.
Fura, de újfent Maika az, aki miatt most sem vagyok tökéletesen elégedett. Nagyon bírtam, ahogy az új hajjal, saját magát sokkal elfogadóbban színre lép és most nem szenved, nem gyötrődik, keményen odalép és alakítja az eseményeket. A maszkkal is haladt. Még örültem is, hogy fejlődik. Erre jön Tuya, és én egyszerűen nem értem, miért kap mindig bocsánatot, Maika mit szeret benne. A történet végi árulása annyira illik hozzá, annyira lehetett sejteni, hogy ilyesmit tervez. Maika is tudhatta volna, miért esett akkor bele a kelepcébe? Sok tekintetben olyan kemény és kegyetlen, Tuya a vakfoltja. Sajnos.
De húzza az is agyam, mit tudhat a nagynéni Kippáról. Ahogy reagált rá, ahogy a nevét mondta, mintha neki lenne egy története, amit még nem ismerünk. Ez is azon listára megy, aminek érdekel a folytatása.
Mert most bőven volt ilyesmi – egy-egy felvillanás, infó, ami húzza az agyam, mi jön még.
Ráadásul ez a rész újfent a szebben rajzoltak közé tartozik. Talán a színezést sötétnek találtam kissé, de a történet hangulatához megy így.
Röviden, ez egy jó rész volt, adja vissza a hitem a sorozatban.
