Nyomozós, múltba merülős, jövőbeli.

Dominic Blaxton tehetséges szakember: az Archívumba merülve régi ügyeket old meg, általában biztosítótársaságoknak. Ám Dominic számára ez a munka több is, mint állás. Az atombomba robbanásakor elvesztette a feleségét és a még meg sem született lányát. Az Archívumba jár vissza, hogy velük lehessen, vagy legalábbis az emlékükkel. Így neki fontos az is, hogy az áldozatoknak igazságot szolgáltassanak. Most azonban nem mindennapi esetbe botlik: egy megölt nő, akinek a nyomát is ki akarják törölni az Archívumból. Ki volt ő és miért kellett meghalnia? Ki által? Dominic nem képes leállni, egyre jobban beleveti magát az ügybe és pokoli mélységekre bukkan – ám ennek súlyos ára lesz.

Sweterlitsch egyre jobban jegyzett név a sci-fi területén. Az Angyalok pokla a nagy siker előtti regénye, de így utólag, ezt is többre lehet értékelni, és keresni benne a későbbi munkák alapjait.

Amiben nagyon erős a kötet: a világépítés. Egy olyan víziót fest le, mely nem tűnik lehetetlennek, de melybe nem nagyon akarnánk élni. Egy szörnyű tragédia, egy atomtámadás után megváltozott világ. Azért nem süllyedt vissza a civilizáció az őskorba, mint egyes történetekben, de megváltozott a tudomány fejlődési iránya.

Kifejezetten izgalmas maga az Archívum gondolata. Fogtak minden digitális lenyomatot, kamera- és egyéb felvételeket, amelyekből egy virtuális valóságot hoztak létre. Szó szerint az emberek sétálni tudnak az emlékeikben, az elpusztult városban, mindent újra tudnak élni, ami felvételre került. A korunk ismerve pedig minden tele van kamerákkal, és szinte mindig figyel valaki.

A regény tragikumát az adja, ahogy Dominic ide menekül. Pokoli fájdalmat cipel magával, és a túlélők bűntudata is gyötri. Az már szinte önkínzás, ahogy újra és újra visszamegy átélni a boldog pillanatait, miközben pontosan tudja, hogy ez nem a valóság, nem a felesége és a gyerekük, csak egy lenyomat a múltból. Ám a semminél több – önbecsapás, de vigasz. Ez a fájdalom teszi annyira jóvá a munkájában, de ugyanettől annyira nyomorult is. Plusz, ez a két jellemzője szimpatikussá is teszi.

Az ő fájdalma és megszállottsága van a történet középpontjában. Egy-egy szereplőnek, Albionnak, sikerül mellette emlékezetesnek maradni, de elsősorban ez Dominic regénye. Az ő fájdalmas világa és a gyötrő belső kétségei, kínjai.

Maga a világ és a karakter annyira erőteljes, hogy a krimi szál nem is igen tud labdába rúgni mellettük. Igen, van egy gyilkosság, ami további szörnyűségekhez vezet el. Fiatal nők kizsákmányolása és tönkretétele. Hangulatilag nagyon megy a regény többi részéhez: nyomorúságos, gyötrő ez is. De eleve a nyomozás furcsa, és nem kaptam meg a végén nagy megoldást vagy fellélegzést sem.

Talán ez volt a könyvben a legnehezebb. Tragikus, depresszív, sőt: nyomasztó. Atmoszférateremtésben remekel, de ezzel együtt a hangulatomat is profin legyilkolta. Nem szórakoztat, szinte szenvedtet ez a kötet.

A Letűnt világok sem volt boldog történet, ez sem az. Jó, csak érzelmileg padlóra visz.

Sweterlitsch: Angyalok pokla - Mint krimi: 70% egyedi, sötét világkép – erős atmoszférateremtés. A krimi háttérbe szorul.

Szubjektíven: 60% túl komor volt ez a hangulatomhoz. Jó, de nagyon depresszív is.