A világ nem fekete-fehér, inkább egy nagy szürke paca, amit időnként nagyszerű emberek színeznek meg neked. Azokért kell mindent megtenned… (Nagy: Embertelen vidék)
– Akkor már inkább öljenek meg a furcsa fajzatok. Sokkal inkább. A mariellek vagy az argiszken-ek, sőt, akár a driatáliák.
– Nem a driatáliák szeretik… az… erdőt? Akik azokon a bolygókon élnek, ahol mindenki más számára ismeretlen a flóra? És a fákat imádják. Mindenestül. Az ágakat, a gyökereket.
– Igen, róluk beszélek.
– Nem tudtam, hogy szoktak embereket ölni. Azt hittem, csak élnek abban a furcsa, elvarázsolt világukban, és csupán akkor jelentenek veszélyt, ha odamész, hogy építs egy fűrészmalmot. (Williams: Gazdátlan csillagok)
Persze a filmekből tudta, hogy ilyen esetekben mindig a piros zsinórt kell elvágni a tragédiát megelőzendő, de hátha ez a bombagyáros pont nem jár moziba? Vagy esetleg színvak? Jobb nem kísérletezni! (Bóc: 5+2 perces krimik)
Rideghváry Bence a magyarországi vámpírklánok legfőbb vezetője, két- vagy háromszáz éves, minden hájjal megkent vérszívó volt. Róla már Jókai is írt a Kőszívű ember fiaiban. A regényből végül kimaradt a vámpír-szál, nem tudni miért, de könnyen lehet, hogy ez nem volt véletlen – pedig ha a mester benne hagyja a szövegben, húsz évvel megelőzte volna Bram Stoker Drakuláját. (Hernád: Hollóember)
A szerelem nem lehetett elég. Mindenki azt mondja, hogy a szerelem mindent legyőz, de ez hazugság. Akkor semmi sem elég, ha a lelked darabokra tört. (Glines: Beléd esve)
A világ változik – mondta Nyikolaj, és hangjából ismét kiérződött az acélos él. – Mi is változunk vele, különben nem marad belőlünk semmi más, amire emlékezhetnek, csak egy marék por. (Bardugo: Ostrom és vihar)
Magyarország csak akkor nagy, amikor előnyös lenne, hogy kicsi. (Erdei: A tökéletes hívás - IN: Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019)
– Hogy vagy képes ilyet inni?
– Csak gyakorlat kell hozzá. Mi volt Stella reakciója?
– Ugyanaz. Azt hiszem, azóta nem nyúlt alkoholhoz.
– Fogadjunk, hogy tévedsz. Jól láthatóan te is megkedvelted.
– Egyetemista vagyok, Florry néni. Ez része a képzésnek. (Grisham:. Leszámolás)
Szomorú mindenki, mert nem tudja megvenni azt, amit másoknál látott. Szomorú, mert úgy szeretne kinézni, mint mások. Hajszol valamit, amire tulajdonképpen semmi szüksége. Olyan szeretne lenni, amilyen ő soha nem lesz. Aztán emiatt depressziós lesz. Egy idegen embernek panaszkodik pénzért. A szomorúság már olyan elfogadott, napi rutin lett, mint a boltba járás. (Dombóvári: Netperces novellák)
És ez volt az igazság. Függetlenül attól, hogy mit tett eddig, és hogy mit akarunk tenni ezután. Akármi is történt, a múlt az múlt. Azzal kellett törődnünk, ami előttünk állt. (Williams: Gazdátlan csillagok)
Egyébként a költők is tudják, hogy a boldog emberek ugyanúgy meghalnak a zombitámadásban, mint a boldogtalanok. De a költők hisznek abban, hogy jobb dolog boldogan meghalni, mint boldogtalanul. (Gaura: Curo ergo sum - IN: Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019)
A vágyakozásban az a legszörnyűbb, hogy elgyengít minket. (Bardugo: Árnyék és csont)
De a bosszú semmit nem old meg, csak kevesebb leszel utána, mint előtte – magyarázta Varjú. (Nagy: Embertelen vidék)
Hidd el, akik az életükben vesztesek, azok a haláluk után is azok lesznek… Csak eljátsszák azokat a lehetőségeket, amelyek az élőknek a rendelkezésükre állnak. (Hernád: Hollóember)
Táltos nélkül pedig semmik vagyunk. Csak egy halom homok. A homoknak pedig az a sorsa, hogy szétfújja a szél. És már közel a vihar. (Batka: Vata fia)
