Kémes, adatszerzős, merényletes, világpolitikai játszmás.

A brit Titkos Hírszerző Szolgálat kötelékében Adrian Weston már sokat tett a hazájáért. Már lehetne nyugdíjas is – a világ szemében az is, aki átadta a stafétát a fia generációjának. Ám most egy olyan ügybe csöppen, ami miatt kész megint belevetni magát a kémek játszmájába. Az amerikaiakkal szerveztek egy közös akciót: egy angol vidéki kisvárosból, egy családi házból egy eddig ismeretlen zseni feltörte az Államok összes, hozzáférhetetlennek hitt szerverét. Kárt nem tett, csak szétnézett. Mindenki döbbenetére a hacker egy alig 18 éves kamasz, Luke Jennings. Az autista fiú a gépek világában van otthon, és mindenhova képes bejutni, a szakemberek sem értik, miképpen. Az USA lecsukná kémkedésért, de Adrian ravaszabb tervet forral. Ha használják Luke zsenijét, komoly lépéselőnyre tehetnek szert ellenfeleikkel szemben, és ő kész megtervezni a lépéseket.

Forsyth egy olyan szerző, akit fejben la Carre mellé teszik a képzeletbeli könyvtáramban. Mindketten rutinos, vén rókák, akik a kémregények terén alkottak nagyot. Forsyth neve mellé azért az akció címszó is felkerül, de több tekintetben is emlékeztetnek egymásra a történeteik.

A Róka már a modern kémkedés világába vezet el minket. Az információ hatalom, és hol táruljuk ezeket? Szervereken, számítógépeken. Így az lesz a legjobb kém, aki ezeket képes lesz megszerezni. A hacker korszak jön el, amikor egy zsebre tett adathordozón annyi adat elfér, ami kiforgatja a világot a sarkaiból.

Forsyth regényének a trükkje, hogy ötvözi a modern korszakot a korábbi trükkök világával. Az egyik szereplő rutinos öreg, a másik egy alig 18 éves ifjonc. A múlt és a jelen találkozik. Mert külön-külön egyik sem érhetne el sikert, de ketten együtt döntő változásokat képesek hozni. Luke megszerzi az adatot, és Weston tudja, hogyan érdemes azt felhasználni.

Ahogy már említettem, Forsyth régi játékos, így nem meglepő, hogy Weston szála lesz a vezető. Meg sem próbálta azt megírni, Luke hogyan tör be a rendszerekbe. Elintézte annyival, hogy nagyon másképp működik az agya, megcsinálja, és senki nem érti hogyan. Kényelmes megoldás, de értem, miért ezt választotta. Azt profin írja, hogyan sakkoznak egymás ellen a hatalmak, a hacker módszerek más műfaj. Aki a hacker világba akarna jobban elmerülni, a Mr. Robot mellett köthet ki. (Elvileg könyvben is létezik, nem csak a sorozat, bár nagyon úgy tűnik, nálunk eléggé csúszik a megjelenése.)

Nem tudtam nem észrevenni, mennyire más a szerző világnézete a korábbi történeteihez képest. Forsyth nem szokott happy endet írni, minden történetében ott van valami keserű él. Ha valamit el is érnek, de. Most nincsen de. Olyan idilli képet kapunk a történet végére, hogy nem is akartam elhinni. Az utolsó mondatba is azt vártam, jön a de. Vajon reménykedni kezdett, hogy alakulhat még jól a világ sorsa, vagy csak nekünk akar reményt nyújtani? Mert itt bizony olyan dolgok indulnak el a regényvilágban, ami napjainkban sem lenne megvetendő. (Nem tartom valószínűnek, hogy Kasszandra látomás a kötet.)

Változatlan viszont a szerző stílusa. Realista, tárgyilagos, szenvtelen. Már-már száraznak nevezném, de a cselekmény oldja ennek hatását. Pörgeti az eseményeket a szerző, de érzelmileg nem hozza közel. Még akkor sem, ha olyasmiről ír, ami kifejezetten érzelmes. Mondjuk, mrs. Jennings, aki új férfi mellett új életet kezd és visszatér az életébe a szenvedély. Pedig egy-egy képe kifejező, mint a kemény katona apáé, aki az újszülöttje láttán sírta csak el magát. Az érzelmeket az olvasó vagy bele tudja adni, vagy nem.

A végére kezdtem kicsit belefáradni a cselekmény körforgásába is. Luke és adatszerzés, Weston trükkje, a hatása az ellenfél rendszerében és politikájában. Majd újra.

De összességében korrekt regény, egy mai témával. Az információ hatalom!

Forsyth: A Róka - Mint kémregény: 70% alapos, átgondolt, eseménydús, miközben mai történet is.

Szubjektíven: 55% a kémes sakkot élveztem, a szerző száraz stílusát már kevésbé.