Királylányt mentős, szerencsét próbálós, mágikus.

A gazda esélyt kap kiválasztani, mikor érje a balsors. Most, vagy öregkorára. A jelen pillanatok alatt lesz pokoli: a vagyont, a családját is elveszti. Hogy lesz belőle boldog ember? (Mikor legyen az ember szerencsés?) Megözvegyül a király, de nem talál az elsőhöz méltó szépséget feleségnek. A lánya az egyetlen, aki megfelelne. A királylány nagyon szökni akar az apjával kötendő nász elől, lehetetlen feladatokat ad ki, majd szökni kényszerül három gyönyörű és egy ocsmány ruhával. Vajon a ronda ruhában felismeri a szomszédos, fiatal király a szépséget, akiért a szíve dobog? (Az egérbőrös királyleány) A királyfi mindig elzárva alszik a kastély kertjében, az apját izgatja, vajon miért. A titok meglesésére beküldött banya elijeszti a fiú szerelmét, a csodaszép tündért, aki ilyenkor járt kedveséhez. A fiú nem törődik bele a veszteségbe, a párja után indul. (Miért járt a királyfi a körtefa alá aludni?)

A Népek meséi sorozat jubileumi kötete volt ez a rész, amely az 50. volt a sorban. Kárpátukrajnai mesegyűjteményt választottak erre a helyre – az utószóban indokolni is igyekeztek, miért pont ezt. Leginkább a gyűjtő személye miatt, de ma, 2020-ban ez a szempont nem tudott rám különösebb hatással lenni.

Maguk a mesék sokkal jobban érdekeltek. Van-e bennük valami olyan, ami különösen jellemző erre a csoportra? Valami, ami ennek a mesekincsnek a sajátja? Nem tudnék ilyet kiemelni. Az alapmesék ugyanazok, mint bármely európai népnél, akiktől eddig olvastam. A legkisebb fiú sikeresebb lesz a bátyjainál, legyenek szegények vagy hercegek. Még az olyan tipikus figurák is megvannak, mint a félni nem tudó fiú, vagy a királylány, aki minden trükkel igyekszik elkerülni, hogy férjhez kelljen mennie, de aztán érkezik a lánykérő, akit nem tud kicselezni. Akadnak egyéni színek a mese szövésében, de az alapmotívumok és mesék felismerhetőek maradtak.

Egy terület volt, amiben viszont meglepő fordulatokat találtam. Több nőellenes mese is van ebben a gyűjteményben. A megmentésre váró királylányok gyakran passzív karakterek, akiknek kimerül annyiban a szerepük, hogy szépek és a megmentőjük karjaiba hullnak, de itt ennél is halványabban a nők. Az egyik mesében van egy hírhedt királylány, akinek a közelébe se lehet menni, mert elüldözi a kérőit. Erre mi történik vele? Amikor alszik, melléfekszik a mese hős hercege, aki rágerjed az alvó lányra. (Nekrofil hajlamok, hello!) Nem csak feküdni fog mellette – majd távozik. Évekkel később az este gyümölcse, a 4-5 éves kicsi herceg rábukkan az apja búcsúlevelére, amiből megtudják, ki volt a herceg. Királylány erre mit tesz? Perel nemi erőszakért? Á, dehogy! Férjhez akar menni a herceghez. Mondhatom, remek üzenet. Nem is tudtam, nevessek vagy sírjak az ilyen és hasonló fordulatokon.

Mivel alapvetően szeretem az ilyen „világgá megy a herceg, legkisebb fiú, stb. és kalandok után szép feleséget és boldogságot talál” meséket, jókat tudtam mosolyogni is a kötet nagyján, de azért hiányoltam, hogy nincs többféle mese. Állatmese, mondjuk. Talán 3-4 akadt benne olyan, ami keresztény mese – ezeknek nem fájna a hiánya.

A negatív tapasztalatok listájára felkerül még, hogy sok mesének nagyon gyors, szinte csak vázolt cselekménye van. Hirtelen a végük is, mintha a mesélő unta volna a mesélést, gyorsan összecsapta volna az eseményeket és aludni küldte volna a mesehallgató gyerekeket.

Tanulságokat se nagyon lehet belőle levonni. Nem éppen mesei üzenetként azt le tudtam vonni, hogy az ember jobban jár, ha nem bízik senkinek és semmiben. Hiszen még a saját testvér is képes az öccse ellen fordulni és merényletet tervezni, megvalósítani.

Egy kis átírással kellemes kis mesekönyv lehetne. Jelen formájában azonban érdemes előbb beleolvasni egy-egy történetbe, mielőtt gyerek kezébe kerül. Némely üzenete eléggé elavult.

A vasorrú Indzsibaba - Mint mesekönyv: 70% hasonló, de kalandos mesék gyűjteménye, egy-egy meglepő véggel.

Szubjektíven: 75% több változatosság jól esett volna, de alapvetően bírom ezt a típust.