Amennyire az előző afrikai mese gyűjtemény tetszett, ezt most visszalépésnek érzem. Most a keleti mesék kerültek sorra, és itt egy egészen más életmód és ahhoz tartozó mesék lettek összegyűjtve.

A mesék árulkodnak arról, hogy milyen kultúrában élnek az elmondóik. Ezen a területen a természethez közeli, vadászó, alig társadalomba szerveződő népek vannak, és a meséik is sokkal egyszerűbbek, mint amiket szívesen olvasok.

Egy részük nem is igazán mese, hanem a

hitvilág részei. Több meséjük is van arról, hogyan keletkezett a világ és benne minden. Akár olyan konkrét lények is, mint az állatok (Kvadudá meg Mulilva) – de fogalmakat is magyaráznak így. Pl. Hogyan lett a napvilág? Miért arat a halál?
A halál különben visszatérő elem, még ezeknél a magyarázó történeteknél is. Egy volt a kötetben, amit még szerettem is a témában. A halál és az alvás – ahogy a Sandmanben édes testvérek lettek, az afrikai mese is azt mondja, hogy egy családból valók.
De a történelmüket is mesébe foglalták. Történet a mangatik, maszájok és hádzapik háborúskodásáról is ilyen.

Szerencsére ezeken túl voltak olyan mesék is, amelyek tényleg mesék. Kisebb-nagyobb mértékben a mindennapi élet az ihletőik, és tanácsokat is tartalmaznak, hogy egyes embereknek hogyan kell viselkedni. A levegőből élő legény pl. jó benyomást akar tenni az anyósára, ezért az első éjszakáján a frissen házasodott ifjú visszautasítja a vacsorát, mondván, elég neki a levegő is. Meglesz a böjtje, mert éjjelre annyira megéhezik, hogy a kása maradékát az edényből enné ki, beszorul a feje és nevetségessé válik. Az anyósok több történetben megjelennek, és nem egyszer negatív színben. A telhetetlen anyós pl. addig kér lehetetlen dolgokat a vejétől, míg a férje is meg nem bünteti a lehetetlen viselkedése miatt. A törzsfőnök legkisebb leánya hagyományosabb mesének indul, a szép leány kezéért vetélkednek, amit a legkisebb fiú nyer majd el. Féltékeny bátyjai majd az anyóst tévesztik meg és keserítik általa a testvérük életét.

A közösségekben nagy szerepe van a varázslóiknak, így ők is visszatérő szereplőik a meséknek. Van, hol ők a gonoszok – pl. sorra csalja ki a leányokat az anyjuktól feleségnek, aztán meg is öli őket sorra. Máshol viszont ők a jók, és a varázsló szintén varázsló fia végez a manóval, aki elveszejtette a testvéreit. Ezekben minimális mágikus elem van jelen, némelyikben nem is nagyon látszik, hogy a varázslónak a ravaszságán kívül más eszköze is lenne.

Nagyon kevés mesének megtaláltam az európai párját is, ezeknek kifejezetten tudtam örülni. Az agyagból készített leány nálunk is megvan, csak abban hóból készült a leány. Az egyiknek a naptól kellett óvni magát, az afrikai mesében meg a folyók és az eső jelentették a veszélyt. Ahogy ismerős elem az is, hogy a legszebb lányért küzdeni kell, próbákat kell kiállni. Pl. Oroszlánnal ingerkedő, égből jött leányzó – igaz, a kihívás nem éppen mesés, és tükrözi a valódi életet. A férfinak harcosnak kell lenni, hogy megvédhesse a nejét, majd családját. Itt az oroszlánt kellett legyőzni a menyasszonyért.

Ami még feltűnt, hogy sokkal nyersebb az erőszak és olyan esetekben is ehhez nyúlnak, ami nálunk nem így lenne mesélve. Pl. több mesében megjelennek az elígért gyermekek. A szülő valamely okból megalkuszik egy lénnyel, az elsőszülött gyermeket ígéri a segítségért. Nálunk a gyerek legyőzné az érte jövő lényt és a család élne tovább boldogan. Ezekben a mesékben, minden esetben a gyermeket elígérő szülőnek is a halál jut, némelyikben egyenesen a gyermek kezétől. Kalikalandzse visszatérő neve az ilyen fiúknak. Vagy, Ki a legszebb? Két fivér szépen felöltözik, és többeket megkérdeznek, melyikük a szebb. Mivel a fiatalabb tetszik jobban az embereknek, a bátyja megöli érte. Még csak megtorlás sincs, simán hazamegy a végén és él tovább. De Az álomlátó halála vége is bántotta az agyam – az álomlátó többször megmentette a közösséget a látomásaival, segítette őket. Amikor egy asszonynak megjósolja a halálát, és tényleg el is ejti egy nagymacska a nőt, az álomlátót kivégzi a nép. Miért? Nem ő hívta a leopárdot, szólt is előre, hogy baj lesz. Van a gondolkozásban egy olyan vonás, amit nem tudok felfogni, ettől idegenek is az ilyen mesék.

Végül, természeti nép, így nem meglepő, hogy sok az állatmese. Az elefánt gyakran az állatok királyaként szerepel, a hiéna meg szerencsétlen egy lény. De a leggyakrabban a ravasz állattal találkoztam, ami meglepő módon a nyúl. Pl. A furfangos nyúl.

Kevéssé mesések, egyszerűbbek. Akadt benne bőven számomra idegen elem is. Ha azt érdekesnek is találom, hogy a meséiken keresztül mit tudtam meg az ottani életről, emberekről, ez most távolabb állt tőlem.

Idézet: 

A halál meg az alvás ugyanegy. Egy családból való.