Egységért küzdős, hatalmi harcos, természetfeletti képességes.

Korra csak békét szeretne teremteni, és újra összehozni a szellemeket és az embereket. Ám azt kell tapasztalnia, hogy a szellemek visszavonultak, a korábban buja és pezsgő világ kiszáradt és elhagyatott. Az emberek sem könnyítik meg a dolgát: a sereg máris felsorakozott, hogy a szellemeknek véletlenül se legyen kedve visszatérni. Miközben Korra a polgármester döntéseit szeretné befolyásolni, az alvilágban felemelkedőben van egy új bandavezér, akinek személyes elszámolnivalója is van a lánnyal. Bolin megkezdi a munkát, mint rendőr, a bátyja igyekszik bevezetni a mindennapi feladatokba, miközben ők is az alvilág ügyleteit igyekeznek feltárni. A légidomárok egyelőre békés módon igyekeznek politikai változást elérni és segíteni a szellemekkel való békülést, bár ott is akad, aki az erejét inkább bevetné.

Mennyire lehet drága egy évad anime vagy mesesorozat? Máig rühellem, hogy a Bleach zárását csak olvashattam, nem csinálták meg az anime végét. Próbálom ezt a sorozatot úgy felfogni, hogy legalább képregényben kapunk egy újabb szeletet az Avatar világából, de egyre hatalmasodik a panaszos hang a fülemben.

Még mindig nagyon bosszant, mennyire anyagias a kiadás. Alig pár oldal, még 100 sincsen, amihez képest kifejezetten drága a kiadvány. Meg lehet nézni, ugyanebben az árkategóriában milyen Fumax vagy egyéb kötetet lehet kapni. Azt pedig nagyon kétlem, hogy akkora lenne körötte a hype, hogy az indokolná az árát.

Irritál, hogy ilyen rövid – majd a három rész ad ki együtt egy normális hosszúságú történetet. Nem értem, miért nem lehetett egyben megjelentetni. Bocs, naiv vagyok. Tudom. 3 vékony kötet, mind ilyen áron. Mindig azok a mocskos anyagiak…

A cselekmény kezd alakulni erre a részre. Minden szereplő elindul a maga szálán, és majd a végére kezdenek el összeérni a történeteik. Korra az egységért küzd, a fiúk rendőrségi munkában vannak benne, és a politikai kampányok ideje is beköszönt, ha egyelőre ott még tényleges munka nem is történt, csak tervezgetnek. A végére gyorsulnak be annyira az események, és kapunk tényleges akciót, hogy felcsigázzák annyira a készítők az olvasót, hogy érdekelje, hogyan fejeződik majd be a történet. Nincs olyan erős, közel sem, mint a mesesorozat történetei, de nincs is annyi ideje és tere, hogy azt leutánozza.

Ami viszont sokkal jobban zavar annál, hogy a történet lehetne ütősebb is: maga Korra karaktere. Soha nem kedveltem annyira, mint az elődjét, de azért megvoltak a maga pillanatai. A mesében már eljutottunk addig, hogy felelős avatar lett, mondhatni: felnőtt. Most viszont megint olyan gyerekesen viselkedik, ami egész egyszerűen kiakasztó. Mintha visszafejlődött volna – hozzá képest mindenki sokkal érettebb és értelmesebb. A hiszti jeleneteket kifejezetten utáltam. Valahogy hihetetlen is, hogy még mindig nincs tisztában azzal, milyen politikai és kapcsolati tőke már önmagában az, hogy ő az avatar.

A világáról azonban nem tudok rosszat mondani. Sok lehetőség van benne, érdekesek a képességek és a szellemvilággal való kapcsolat is. Még akkor is, ha ez a kötet ezeket most nagyon nem használta ki. Hiányzik is, amikor az alapsorozatban részről részre fedeztük fel, mire képes az avatar és a különféle hajlítók…

A grafika olyan, mint a mesesorozaté is volt. Minden szereplő felismerhető, és egyezik a kinézetük is. A világ is az a világ. Valamennyire tudott is kárpótolni a néznivaló Korra jelleméért, de azért boldogabb lettem volna, ha a történet és a karakter sikerül jobban.

Hiányolok egy izgalmasabb történetet, ha azért már haladni is kezdtek az események. Korra gyerekes, de a mellékszereplőket még most is bírom. A legnagyobb ütőkártyája pedig az, hogy anime hiányában így jutunk csak vissza ebbe a világba, új kalandok közé.

DiMartino: Hatalmi harc 2. – Mint képregény: 55% a mese grafikáját abszolút hozza, elindul a cselekmény, de Korra…

Szubjektíven: 50% szeretem a világát, a grafikáját, de a hősnő egyre gyerekesebb. Kár érte.