Háborús, kémkedős, gyógyulós, összefogós.

Franka számára már nincs, miért élni. Hazatér a vidéki házba, majd elindul a téli erdőbe meghalni. Nem számít arra, hogy egy sérült férfit talál, aki lassan haldoklik. Ejtőernyős, aki eltörte a lábait, eszméletlen és hamarosan kihűl. Az egykori ápolónő képtelen magára hagyni, akkor sem, ha a gyűlölt német sereg egyenruháját hordja. Hazavonszolja, és ápolni kezdi. Közben sejteni kezdi, a férfi nem az, akinek látszik. Álmában angolul beszél – kém lenne? Ahogy magához tér, menekülne, esze ágában sincs megbízni a fiatal nőben. De nem tud elmenni, gyógyulnia kell és Franka az egyetlen, aki segíthet neki. Miközben rettegnek a lebukástól, miközben a férfinak még egy küldetést is végre kell hajtania, elkezdenek közelebb kerülni egymáshoz, és kiderül, hogy jutottak ide, milyen töréseket kell kiheverniük.

Előzetes félelmem e kötet kapcsán is akadt. A történelmi romantikusoknál mindig fenyeget az a veszély, hogy a történelem csak egy távoli, elmosódó díszlet lesz, amiben az a fontos, a két szép és egymásnak termett ember milyen félreértéseken keresztül lesz egymásé. Szerencsére, ez a kötet nem váltotta be a félelmem, hanem valóban történelmi romantikus, amiben fontos a történelem, nem csak háttér a szerelem mögött.

Tetszett is, hogy Dempsey nem írta túl a szerelmi szálat. Franka és John is rengeteget szenvedtek már, a háborúban és a szerelemben is érte már őket nagy veszteség. Magányosak, lélekben sebzettek, de jó emberek. Törvényszerű, hogy egymásba fognak kapaszkodni, amikor csak egymásban bízhatnak. Nincs is direkt romantikus jelenetük – végzetszerű, hogy egymásba szeretnek, és ez már tényként jelenik meg, könnyes nagyjelenetek nélkül.

A történelem pedig ott van köröttük, mindkettejük életében ott vannak a kor jellegzetes jelenetei. Franka, aki egykor elvakult a náci eszméktől, és egy Hitlerjugend fanatikusba volt szerelmes. De ő felébredt, kemény leckét kapott, milyen a náci rendszer, ha valamiért a nácik ellenségnek tartanak. Majd jönnek a lázadó hónapok, amikor Franka Münchenben egy ellenálló fiatalokból álló csoport tagja lesz. Ők a címbeli Fehér rózsa. Ehhez képest keveset tudunk meg róluk, a tevékenységükről. Itt volt is hiányérzetem. Ahogy John katonai múltja is csak töredékes, éppen csak felvillant egy képet arról, milyen volt katonának lenni a fronton.

Összességében azonban a kor színei ott vannak: a fanatizmus időszaka, majd az eszmélés, hogy milyen ez a rendszer igazán. De amíg a nácik hatalmon vannak, sokan kénytelenek voltak megalkudni, vagy megölték őket. A regény nem foglalkozik azzal, ez gyávaság volt-e. A hangsúly a túlélésen van: Franka túlélte, és segíthetett másnak az élete kockáztatásával.

A szereplők egy kissé egyszerűek, egy-egy típust testesítenek meg. Franka alakja azt mutatja, hogy a német népet meg lehetett téveszteni, de nem mindenki volt fanatikus náci. Voltak, akik ráébredtek, mi történik köröttük, és próbáltak tenni ellene, aminek aztán sokan meg is fizették az árát. Daniel alakja az ellenpont, aki végig hű és totálisan hisz Hitler tanaiban. Ezen felül még ellenszenves vonások sokaságát is bírja: az egyik percben még szerető édesapa, aki sajnálja, hogy nem lehet többet a fiaival, a másikban meg már Franka megerőszakolását és szinte rabnővé aljasítását tervezi? John az amerikai hős katona mintapéldánya. Aki még törött lábbal, mozgásképtelenül is azon aggódik, hogy a feladatát végre kell hajtania. Aki nem hagyja hátra az őt segítő embereket, és a szerelme mellett is kitart, hiába szakítja el tőle a történelem és egy földrész. Most azonban nem zavartak ezek a dolgok, a cselekmény olvastatta annyira, hogy nem a lélekrajzok miatt maradtam a történetben.

Megtörtént eset az alapja, de van egy olyan sejtésem, hogy azért Dempsey pakolt rá egy kis romantikus színezést. Pl. John jóvágású jenki, Franka a környék szépe…

Bele lehet kötni, de semmi kedvem hozzá. Lekötött ez a könyv, tetszett a cselekménye is.

Dempsey: Fehér rózsa - Mint történelmi romantikus: 70% megragad egy korszellemet, emlékezetesek a szereplői.

Szubjektíven: 80% John és Franka története tetszett, de a múltbeli szálat kevésnek éreztem.