Kamaszos, továbblépős, egymásba kapaszkodós.

Haylee zárt osztályon kap kezelést, míg Kaylee igyekszik visszailleszkedni a mindennapokba. Az apjával élhet, hiszen az anyjának is orvosi kezelésre van szüksége. A lány orvosa és az apja is úgy gondolja, hogy segítene, ha új iskolába menne, elég messze, hogy ne a múltja miatt ítéljék meg. Így kerül egy drága magániskolába, ahol a félénk viselkedése ellenére is hamar új barátnőkre talál, és kezdi túltenni magát a nővére miatt történteken is. Sokat segít ebben egy titokzatos fiú is az iskolából: Troy nem csak gazdag szülők gyereke, nem csak okos, nem csak pokolian jóképű, de ő is ugyanolyan sebzett, mint Kaylee. Ahogy egyre több időt töltenek együtt, elkezdenek megnyílni egymásnak, erőt kapnak a másiktól, hogy gyógyuljanak. Szükségük is lesz erre: Haylee hazatérne a kórházból, de ennek feltétele, hogy a testvére képes legyen megbocsátani neki.

A trilógia a végéhez ért, és ebben a kötetben egy egészen más stílussal találkozunk, mint a korábbiakban. Az előző két részben volt némi thriller vonal is – az elsőben kevesebb, a másodikban több. Most viszont egy sokkal erőteljesebben lányregényt olvashattam.

A történet pár hónappal az előző után folytatódik, és Andrews gyorsan vázolja is az új alapfelállást. Melyik lány hol van, milyen állapotban. Mintha lezárt volna egy nagy fejezetet, és újat nyitna. Láttuk már Haylee játszmáit, megvolt az emberrablós szál, ez pedig a gyógyulás kötete lesz.

Így már csak Kaylee áll a középpontban, aki elkezd egy új iskolát. Bentlakásos, ahol gyorsan alakulnak az új kapcsolatai. Az kifejezetten lányregényes, ahogy új barátnői lesznek, és ahogy felbukkan a titokzatos fiú, aki senkivel nem áll, de a hősnőnkkel kivételt tesz.

Nem thriller, inkább romantikus regényes, ahogy Troy és Kaylee közel kerülnek egymáshoz, akkor is, ha a fiúnak is megvan a maga traumája. Az ő családjában is van egy tragédia, egy seb, aminek a létezését is letagadják, így meggyógyulni sem tudnak. Troy nagyon szeretne már jobban lenni, és ez közös benne a lánnyal.

Aranyosak együtt, szerettem a randis részeiket is, és az is teljesen érthető, hogyan tudják egymást átsegíteni mindazon, amit át kellett élniük. Abban azonban nem vagyok biztos, hogy egészséges szerelem az, ami így szövődik közöttük. Ez kicsit zavar is, mert drukkoltam nekik, szerintem jók együtt, de végig motoszkált az agyamban, hogy lehet, hogy inkább csak barátoknak kellene lenniük. (Érdekelne is a folytatás, mi lesz velük később, de nagy valószínűséggel ilyen kötet nem lesz.)

Ha már Troy. Az ő szála az, ami egészen tipikus az írónő regényeiben. Ahogy Kaylee és Haylee háborúja zajlott, új volt. A Troy családjában történtek, ami a húgával történt, azonban visszatérő elem Andrews munkásságában. Így nem lepődtem meg, amikor kiderült minden. Hiába van annyira rejtélyesnek ábrázolva Troy és a titka, a jellegzetes fordulat miatt nem érhette el azt a hatást, amit akkor, ha nem olvastam már volna többet a szerzőtől.

Stílusában is egy lányregény. Kaylee érzelmei a döntők az egész kötetben: ahogy érzi magát, amilyennek megéli az új helyzetet és amilyennek látja az új embereket az életében. Helyenként édes, szinte kislányos is a hangnem, ami nem kifejezetten tetszett. A barátnőkkel közös részek ha nem is taszítottak, de nem szerettem őket. Mesterkéltnek éreztem őket minden máshoz képest.

A cselekményben arányban vannak események és érzelmek. Talán nagy fordulatok és történések most nincsenek, de nem is kellettek. Ez a gyógyulásról szólt, a továbblépésről, aminek nem kellenek olyan elemek, mint az emberrablás vagy hazugságok sora.

Bár a vége nyitottabb a kelleténél, a tükörikrek történetét korrekten befejezte Andrews.

Andrews: Törött emlékek – Mint ifjúsági: 65% a regény első fele nagyon tini lányos, de az egész hangulatos is mellette.

Szubjektíven: 70% a thriller szál hiányzott ugyan, de szimpatikus volt Troy és Kaylee kettőse.