Cselédes, családi titkos, kosztümös, tiltott szerelmes.

1913, Németország. A fiatal Marie kap még egy esélyt, hogy elhelyezkedjen, és se az árvaházba ne kelljen visszamennie, se az utcára kerüljön. Konyhalánynak veszik fel a gazdag gyáros, Melzer házába. A lány hamar felméri, hogy a szolgálók irigyen figyelik egymást, és segítségre nem számíthat tőlük. A fiatalabb Melzer lány, Kitty figyel fel arra, Marie milyen ügyesen rajzol. Neki köszönhetően cseléd lesz belőle, és próbál segíteni a kisasszonyának a kérőit illetően. Közben az egyetemről hazatérő Paul Melzer szeme is megakad a lányon. A fiatalember eddig pazarló életet élt, de most szeretne komolyabb részt vállalni az apja gyárában, értelmes dolgokat tanulni, és Marie mellett arra is képesnek érezné magát, hogy megállapodjon. A fiatalok előtt azonban nem csak a vagyoni ellentétek állnak: Marie származása titkot rejt, melynek köze van Paul apjához is.

Ez is egyike azon könyveknek, amelyet azzal reklámoztak, hogy érdemes elolvasnia annak, aki szereti a Downton Abbey sorozatot. Általában az ilyen feliratok csak csalódást okoznak, de most igazat tudtam adni neki. Ez a regény tényleg mutat rokon vonásokat, miközben más is annyira, hogy ne tűnjön egy Downton klónnak.

A helyszín nem Anglia, hanem Németország. Igaz, ennek nem sok jelentősége van. Hiába 1913 a dátum, nem érezni azt a korhangulatot, amit az ember magában gondolna a VH küszöbén. De ez talán azért is volt, mert az átlagemberek nem számítottak arra, hogy háború lesz. A végén, amikor megvan a merénylet a Habsburg örökös ellen, akkor is azt olvashatjuk a fiatal nemesekről, hogy egy gyors csatára készülnek, gyors és nyertes háborúra. Semmi nyoma nincs annak, milyen tragédia vette a kezdetét azon a napon, azzal a merénylettel.

Jár is azon az agyam, hogy mi vár a szereplőkre. Három lejegyzést ünnepeltek a végén: mindhárom vőlegény katonaköteles korban van, az egyik ráadásul katonatiszt. (Mondjuk, pont ő az, aki annyira csalfa és több a jellemtelen vonása, hogy nem lenne kár érte.) A regény sikerét mutatja nálam, hogy a szereplők további sorsán jár az agyam.

Annak ellenére, hogy nem a történelem fő sodrában helyezkednek el a szereplők, mégis lehet történelminek nevezni. A díszletekben, vagyis a környezetben, ruhákban és frizurákban, szokásokban és az emberek viselkedésében érzem azt a korszakot, melyben játszódik. Hitelesebb a történelmi oldala, mint egy Kleypas-regénynek.

Más a stílusa is. Ez sokkal visszafogottabb és kevésbé szenvedélyes. Más is van benne, nem csak a szerelmi tematika, ha fontosak is a szerelmi szálak. Törekszik arra, hogy megmutassa, hogyan élnek az előkelő körök és a szolgálóik is. Ez az, amivel leginkább a Downton Abbey világát idézte fel. Párhuzamosan fut a fent és a lent élete, ha azért fontosabb is a fent történései. Nem véletlenül: ami a család magánéletében történik, kihat a cselédségre. Fordítva ez nem igaz.

A két főszereplő, Paul és Marie tipikus lányregény hősök. Marie a csinos, szerény lány, aki jobb sorsra érdemes, mint ami jutott neki. Szelíd, tehetséges és becsületes. Tipikusan az a hősnő, akinek azt lehet felróni hibaként, hogy túl jó. Paul jelene is ilyen: felelősségteljes lesz. Tudja, mit akar tanulni, és kész munkába is állni. Van arra utalás, hogy az egyetemen már kiélte magát, de az a múltja. A szerelemben és a hivatásban is benőtt a feje lágya, mi már ilyennek ismerjük meg – aki méltó arra, hogy Marie szeresse.

Nem véletlenül kedveltem jobban Paul húgát, Kittyt. Ő az, akiben van élet. Ő lázad, ő keresi a saját útját leginkább. Különben rajta látszik legjobban, hogy ez nem nyálregény. Akkor más lenne a vőlegénye, mint aki végül lesz.

Egy kis rejtély is színesíti a cselekményt, és így együtt alkotnak egy kellemes női olvasmányt.

Jacobs: A villa - Mint történelmi romantikus: 75% benne volt a korszak, nem túl nyálas, és jól építkezik.

Szubjektíven: 85% tetszett, hogy a cselédsor és az úri világ is megjelent, bírtam Marie-t.