Gyerekrablós, visszailleszkedős, fenyegetett, titkos.

Emma 18 évesen lett anya, így egyetemre sem mehetett, de nem bánta meg, hogy a baba mellett döntött. A szülei segítik, Aiden édes kölyök, és Emma boldog az életében. Míg az évtized legnagyobb vihara le nem csap, és ki nem önt a folyó. Míg Aiden ki nem megy az iskolából, és el nem tűnik. Minden valószínűség szerint vízbe fúlt. 10 évvel később Emma tanít, hozzáment egykori tanárához, akivel az első közös gyermeket várják. Aiden hiánya még fáj, de már képes boldog lenni, újrakezdte. A rendőrség hívása azonban mindent a feje tetejére állít: egy fiút találtak az erdőben. A 16 éves Aiden az. Nem beszél, a testén levő nyomok szerint évekig fogva tartották és zaklatták. Emma nagyon meg akarja menteni, ha a házassága nehezen is viseli a terhet. Ha Aiden visszatérő apja, Rob fel is kavarja Emma érzéseit. Ha veszélyben is vannak, mert odakint van, aki elvitte és zaklatta a fiút 10 éven át…

Kinek érdemes kézbe vennie ezt a thrillert? Akinek nem csak az a fontos, hogy milyen borzalom történt. Akit a nyomozáson és az igazságon kívül érdekel az is, mit éltek át a szereplők, milyen érzelmi hullámzáson mennek keresztül.

Mert ez a könyv Emma regénye. Nem az elrabolt Aiden kálváriája, nem az elrabló utáni hajsza története. Ez egy anya pokoljárása, aki elveszti a gyerekét. Aki majd belehal a sebbe, de az idő gyógyírként elhozza az új lehetőségeket. A nőé, aki nem örülhet a visszakapott fiának, mert túl sok kérdés maradt. Ki vitte el, miért, holt volt eddig? Gyötrő kérdések sora, amire nincsenek válaszai. De amelyek lassan a paranoia felé lökik. Mert bárki lehetett. Emma gyanakodni kezd, szaporodnak a gyanús jelek, és már fogalma sincs, kiben bízhat.

Ennek a lelki pokoljárásnak a krónikáját írta meg Denzil, ezt a történetet érzelmileg kell feldolgozni. Ennek megfelelően kényelmes a tempója is, hiszen minden cselekményszál mellett döntő fontosságú az is, azt hogyan éli meg Emma, hogyan hat az érzelmi világára, milyen elméletei lesznek tőle a múlttal kapcsolatban. A végére ugyan felpörögnek az események, és több lesz a tényleges akció is, de nem az volt a regény emlékezetes fele.

Azt a hangulatot sikerült nagyon elkapnia az írónőnek, amikor a tehetetlenség fokozatosan átcsap a paranoia világába. Nyomott, erős a könyv atmoszférája, ami mégsem enged szabadulni, hiszen ott van a rejtély is, amire választ kell kapni.

Thriller, így kell lennie csavarnak is. Ennek a regénynek kettő van. Az egyik teljesen korrekt. Következik az előzményekből, voltak rá nyomok és illett is a könyv atmoszférájába. Van azonban egy másik is, ami csak jön a semmiből. Meglepő, de csak azért, mert addig erről szó sem volt. Ez irritált is: mert annyira érezni rajta, hogy azért kellett, hogy a végén még legyen egy meglepetés. Csak éppen, ha ennyire előkészítetlen, nincs előzménye, meglepetés helyett bosszankodom. Mint most is.

A regény vége különben is a nem tetszett listám egyik vezető pontja. Emma szempontjából egy viszonylagos happy end érkezik, sok olyan elemmel, ami egyszerűen nem logikus, és érezhetően azért kellett, hogy viszonylagos boldogságban búcsúzzunk a szereplőktől. A legrosszabb, hogy Aiden a semmiből milyen felépülést produkál. Ok, nem lesz olyan soha, mint a többi 16 éves, de ha akár csak két napja közti különbséget vesszük, olyan, mintha évekig járt volna terápiára és végre elkezdte volna feldolgozni a dolgokat. Csak itt éppen nincs ilyen átmenet, gyógyulási fázis – Aiden csak jobban lesz.

A fókusz Emma, hozzá képest a többiek kidolgozatlanok. A regényben ez nem zavaró, annyira a nő az, akivel érzelmileg azonosulni kell és lehet.

A vége számomra elrontotta az élményt, de addig egy korrekt, női thriller. Van benne dráma, feszültség, borzalmak és rejtély is. Tényleg kár az utolsó csavarért…

Denzil: A néma gyermek - Mint thriller: 75% érzelmileg jól felépített, csavaros történet. A végére fogyott el az ötlet.

Szubjektíven: 80% Emma karakterrajza megfogott, jó a könyv hangulata, de a vége elrontja.