Nyomozós, szerelmes, kémkedős.

Amalie egy akrobata dinasztia utolsó sarja, akinek háló nélküli mutatványai tartják életben a cirkuszt. Ám egyik este az egyik munkás elkapja a lányt, és arra akarja kényszeríteni, hogy a halálba zuhanjon. A lány az ügyességének hála megmenekül, a gyilkosa marad holtan a porondon. Ám a karrierjének annyi, új életet kell kezdenie. Egyetlen megmaradt rokonával, nénjével egy panziót vesz meg. Burning Cove az álomgyári hírességek nyaralóhelye, jó befektetésnek tűnik. Míg ki nem derül, hogy egy korábbi lakó halála miatt elátkozottnak tartják az épületet. Míg egyetlen lakójukat meg nem öli a színpadon saját találmánya, egy robot. Míg bele nem csöppennek egy kémjátszmába, és Amalie majdnem gyilkosának bosszúszomjas társa színre nem lép. A nő csak az ellenszenves nyomozótól, Matthiastól remélhet segítséget, akinek szintén sok titka van.

Ugyan egy sorozat 3. kötete, de nincs szükség hozzá előismeretekre. A közös pont a helyszín, a tengerparti városka, Burning Cove. Legfeljebb annyi átívelés van, hogy felbukkannak mellékszereplőként olyan alakok, akik a korábbi részekben fontosabb szerepet töltöttek be. De ezek a feltűnések is inkább csak azért vannak, hogy hangsúlyozottabb legyen, hogy ugyanazon a helyszínen és ugyanabban az időszakban vagyunk. Az első részt olvastam, a másodikat nem, ez a harmadik – semmi hiányérzetem nem volt a kimaradt kötet miatt.

Quick azonnal az események közepébe vezet bennünket, ahogy Amalie az életéért küzd, nyakában a gyilkos lánccal, mellyel a halálugrásra akarják rávenni. A regény legnagyobb erőssége, hogy ezt a tempót és cselekményközpontú bemutatást végig meg is tartja az írónő. A cselekmény halad előre rendületlenül, és mindig van valami, amiben nyakig vannak a szereplők. Lehet az egy hajsza, az esti különös zajok forrásának keresése, nyomozás vagy éppen a szerelmi tematika.

Igaz, ennek nem állt jól, hogy ilyen gyorsan haladnak az események. Majdnem csak megismerkednek, aztán már házasodnak a főszereplők. Alig pár nap, ami alatt ellenszenvből szenvedély lesz és már szerelemről meg életen át tartó bizalomról beszélnek. Kicsit zavart is, hogy mennyire keveredik megint szenvedély és szerelem. Igaz, itt legalább nem az a kulcspont, hogy szeretik egymást, hanem, hogy bíznak egymásban. De még ezzel együtt is gyorsnak tartom, hogy megismerkednek, kétszer lefekszenek, pár napot együtt nyomoznak és már ott is vannak az anyakönyvvezető előtt.

A karakterek pár vonással építettek, és nem is fejlődnek. Amalie egy karakán nő, aki feltalálja magát és gyorsan dönt. Szerelemben, de üzletben és minden területen is. Bátor, van kiállása – kedvelhető, de azért valami árnyalás ráfért volna. Matthias alakját igyekezett mélyíteni Quick, de nem tetszett a módszere. Matthias nagyon jól ráérez, mikor hazudnak neki. A férfi tulajdonképpen egy két lábon járó hazugságvizsgáló. Ettől szenved, nem tud bízni az emberekben, mert pontosan tudja, mennyit hazudnak. Ki nem állhattam, ahogy ezen nyavalyog a fél könyvben, máskor meg szinte menő szuperképességnek van eladva, hogy erre képes. Döntsék már el, melyik! Különben meg nem illett a férfihoz, hogy ezen keseregjen. Ettől nem szimpatikusabb lett, csak találtam még valamit, ami irritált.

A krimi leginkább egy hobbi-nyomozásra emlékeztet, a kémes vonal túl is van írva. Szerencsére vannak mellette humoros részek, amelyek jobban szórakoztattak, mint maga a nyomozás. A hotelben a balsorsú eseményekre épülő túrák kifejezetten ötletesek voltak. A horrorfilm színészen is jókat vigyorogtam, aki beveti magát egy kis reklámért.

Összességében könnyen olvastam, elég szórakoztató is, csak nincs benne semmi kiugró. Elolvasom, aztán elfelejtem kategória.

Quick: Halálugrás – Mint krimi: 55% pörgős, de logikátlan. Szereplői hősiesek, a története inkább romantikus.

Szubjektíven: 50% a romantikus vonalát sokaltam, Matthias plusz képessége is irritált.