Más világi lényes, menekülős, játszmás, ördögös.

Sun kislányként különös legjobb barátjával töltötte az ideje egy részét. Deron az Ördög fia volt, aki sokat mesélt a lánynak a saját világáról. Ám egy alkalommal megégette a lányt, és különváltak az útjaik. Sun ujja azóta sem jött rendbe, életét folyamatos fájdalom kíséri. Arra tesz fel mindent, hogy eljusson Deron világába, és rávegye a herceget, hogy gyógyítsa meg a kezét. Amikor az első komoly nyomra bukkan, más lények is a közelébe kerülnek. Angyalok, akik szintén akarnak tőle valamit, és a nyomában vannak. Deron elküldi érte a követét, Arez mindent meg is teszi, hogy épségben Deron elé vigye a lányt. Érthetetlen erők rajzanak köröttük és bennük, miközben egymással is dűlőre kell jutniuk. Sun vonzódik a herceghez, aki rejtélyes származása ellenére a legnagyobb Ördög akar lenni. Mit akarnak tőlük az angyalok? Milyen erejük, mi célból és honnan fakad?

A címe ennek a regénynek jól mutatja, milyen volt ezt a könyvet olvasni. Arra hamar rájöttem, hogy a hősnő Sun, valahogyan hozzá kötődik a Sunderon is. De hogyan? Mit takar ez pontosan? Olvastam, és vártam, hogy elbukkanjon valami, ami ezt a nevet viseli. Meglepően sokáig tartott, amire valami feltűnt. Az ördögherceg neve Deron. Ha ezt a kettőt összerakom, meg is van a Sunderon. A regényt olvasva ezt az érzést kaptam meg újra és újra: vártam valamire, meg akartam tudni a rejtélyre a válaszokat, aztán jött a megvilágosodás és minden érthetővé vált. Ezt élveztem is végig.

A rejtélyek különben is az egyik legjobb része ennek a történetnek. Elejétől a végéig vannak kérdések, melyek mozgatják az agyam, és csak nagyon lassan kaptam rájuk válaszokat. Ezek némelyike olyan egyszerűbb, mint a miért szakított meg minden kapcsolatot Deron. Vannak azonban olyan nagyobbak is, mint az angyalok szándékai, vagy Deron származásának titka. Még a kötet végén is úgy éreztem, van itt még bőven rejtély, aminek utána kellene járni. Vagyis, folyamatosan megvolt a feszültség, a kérdések, amelyek késztettek hogy egyik fejezet után olvassam a következőt. Egy 2. rész eseménysorába is berántanának.

Díjaztam azt is, hogy nagyon sokáig az sem nyilvánvaló, ki ebben a történetben a jó és a rossz. A végére azt mondanám, nem is állnak meg rá ilyen egyszerű kategóriák. Népek és lénycsoportok vannak, a maguk céljaikkal. Önmagában egyik sem jó vagy rossz, a maguk számára mindegyik fontos és érthető. Olyan konfliktusok és összecsapások fértek be így ebbe a történetbe, melyek bonyolultabbak, mint a szimpla YA regényekben. Lehetősége van az olvasónak eldönteni, kinek drukkol, egyik sem rossz választás. Jó az univerzumépítése.

Tetszett, hogy több akar lenni, mint egy románc. Az elején még csak az sem nyilvánvaló, kinek ki az elrendelt szerelme ebben a sztoriban. Talán a végére belefért pár érzékenyebb rész, de ez nem egy nyálas, szerelmes sztori. Ezt kifejezetten díjaztam is, elegem van már a romantikából az ilyen világokból. Azok a részek tetszettek legkevésbé, ezek után nem meglepő módon, amikor Sun a Deron iránti érzelmeiben süppedezett.

Rám jellemző, hogy az ilyen történetekben a hősnő legtöbbször ellenszenves. Sun sem lett a kedvencem. Azt még kifejezetten röhejesnek is találtam, hogy az ujja fájdalma mennyire megviseli. Az egész, univerzumnyi és misztikus háború vonalhoz képest mennyire jelentéktelen már egy ujj… A fiúkat viszont bírtam. Az angyalokat, Deront és főleg Arezt. Tragikus múlt? Pipa. Hű jellem és belső dilemma? Pipa. Fejlődés a történetben? Pipa.

Érezni az egész köteten, mennyire sok minden van a szerző fejében. Egy univerzumnyi története van erről a világról, és nagyon sokat igyekszik átadni belőle. A lelkesedés átjön, szerettem is, de a fokozatosságot is díjaztam volna. Így kicsit túlzsúfolt.

Összességében kellemes meglepetés volt. Jó a világa, sok karaktert bírtam és rejtélyes is.

Dawn: Az ördög vére - Mint fantasy: 70% tág és átgondolt világa van, kedvvel elmesélve. A szereplőit fejleszti.

Szubjektíven: 75% lett kedvenc szereplőm. Bejött, ahogy a végéig sok szálat nem érteni.