Játszmás, várost megmentős, ősellenséges, zsenis.

Joker és Batman párharca már nagyon kezd elfajulni. Fél Gotham romokban, és nem tudni, mi lesz a végkimenetel. Batman segítői már megkérdőjelezik a denevérember módszereit és szándékait is. Amikor Batman gyógyszert nyom le Joker torkán, majd félholtra veri a gonosztevőt, elszabadul a pokol. Nem sejtik, hogy a szer segít Joker rejtett személyiségének feltörni. Jack Napier a tesztek szerint zseni szintű IQ-val rendelkezik, és nyoma sincs benne Joker őrületének. Hazatér, kibékül Harley-val, beperli a rendőrséget Batman miatt, és képviselőnek jelölteti magát. Egy új Gotham, amit fel akar építeni. Batman kritikusan szemléli a tetteit, és gáncsolná, de azt kell tapasztalnia, hogy sorra pártolnak el tőle a szövetségesei. Van azonban egy őrült nő, aki azt akarja, hogy Jack helyét vegye vissza Joker. A legyőzéséhez pedig valami olyat kell tenni, ami példátlan. Batman és Joker együtt?

Könnyű olyan regényekről és filmekről írni, melyeket utáltam. Azt könnyű megfogalmazni, ha valami rossz és rájönni, mi vele a bajom. Sokkal keményebb dió, ha azt kell átadni, valamiben mi a remek. Így a Fehér Lovag feladta nekem a leckét. Mégsem írhatom egy oldalon keresztül, hogy szerettem, szuper, új kedvenc.

Mivel ez egy képregény, adja magát, és a legkönnyebben azt mesélem el, milyen a külcsín. Hiszen nem egy képregénnyel az a bajom, hogy rondának találom. A Fehér Lovag viszont igényes. Nem olyan festményszerű szépség, mint a Monstress (az a legszebb képregény, amit eddig láttam). De a rajzolónak van saját, egyedi stílusa, ami megjelenik a képein, miközben azok kellemesek a szememnek is. Most először fordult az elő, hogy ugyanolyan mélyen tanulmányoztam a rajzokat, az arckifejezéseket is egy képregényben, mint a szöveget.

Szöveg. Az akciófilmekben elsősorban, imádom az olyan emlékezetes egysorosokat, amelyeket aztán lehet idézgetni különféle helyzetekben. A Fehér Lovag tele van ilyenekkel. Joker szokás szerint ontja őket magából. Rengeteg az éles, emlékezetes párbeszéd is, amiben a szereplők csakúgy adják és csapják le a feladott labdákat. Batman ugyan szokás szerint szűkszavú, de ez nem az ő regénye. Jokeré, akinek az egyik legjobb dumája van a képregényes világban, és most is látszik, miért.

A történetét is imádtam. Már eleve az, hogy egy Batman-képregény, amiben nem Batman a főszereplő, feltűnő. Formabontó, de nagy ötlet. Az, hogy át kell értékelni a denevér tevékenységét, más megoldásokat kell kutatni. Olyan kérdéseket tesznek fel, melyek abszolút logikusak, de fel sem merültek eddig bennem. Batman miért nem ad át a technológiájából a megbízható rendőröknek? Mennyire teremt a viselkedésével magának ellenfeleket? Igaz, ezt Nolan is bedobta, amikor a Kezdődik végén Gordon átadja a Joker kártyát.

Fordulatok vannak, látványos akciók, de mindezeknél többre értékeltem az okos húzásokat. Ahogy Jack új profilt és karriert épít, ahogy ügyeskedik. Tény, a zseni karakterek a gyengéim, és Jack/Joker az.

Ezzel el is jutottunk oda, ami leginkább megfogott ebben a történetben. Maga Jack Napier. Aki tragikus figura, zseniális és összetett. Az egyetlen hiányérzetem különben hozzá kapcsolódik: milyen pszichés gondja van? Tört személyiség lenne? Az uralkodó Joker elnyomná benne Jacket? Ez a dinamika, Jack és Joker között, erre szerettem volna valami magyarázatot, de nélkül is élveztem ezt a kettőst. Jack jobb sorsra érdemes, mint ami jut neki. Rafinált, manipulatív, de jó célokkal már hősies is. Harley mellett tökéletesen működik, ők egy erős páros, akiknek szintén fájt a szívem az elkerülhetetlen végükért.

Hogy is kezdtem? Nem akartam egy oldalon át azt ismételni, hogy szeretem, remek és új kedvencem lett. Így csak zárok vele. Remek képregény, amiben új kedvencre leltem.

Murphy: Fehér Lovag – Mint képregény: 100% jól összerakott történet és beszólások, tanulság, összetett karakterek.

Szubjektíven: 100% a kedvenc DC világom Pazar története, és még a grafika is tetszik.