Fülszöveg: 
Sao Jün, Kína utolsó orgyilkosa bosszúra szomjazva tért vissza hazájába. Azonban hamar rá kell jönnie, hogy ebben a háborúban a személyes érzései mit sem számítanak, ugyanis ahogy lépésről lépésre halad, és egyesével levadássza ellenségeit, szép lassan fény derül a templomosok sötét tervére, amelynek bármi áron gátat kell vetni. Márpedig egyedül ő maradt azok közül, akik erre képesek…
A jelenben Sao Jün leszármazottját, Lisát egyszerre igyekszik bűvkörébe vonni az Orgyilkos Testvériség és ősi ellenségük, a Templomos Rend. Közel az idő, amikor a lánynak döntenie kell, melyik titkos társaság mellett teszi le a voksát. Döntésének következményei pedig az egész emberiségre kihathatnak…
Szerintem:
Nézzük, mit is tartalmazott a 2. kötet.
Ebben is meghatározó a
harc és az orgyilkosok – templomosok szemben állása. Sao Jün egy menekülés közben kezd, a katonák üldözik, és a civileket sem kímélve akarják fogságba ejteni. De ez a történetet egy kicsit más irányba viszi el: azt veszik át, hogy miért kell az orgyilkosoknak mégis harcolni. A lánynak bűntudata van, és ez a központi elem a kötetben. Megéri a harca, ha az ártatlanok fizetik meg az árát? A cselekmény meg az, ahogy többen is alátámasztják, hogy nem adhatja fel és folytatnia kell. A mestere, egy gyerekkori emlék, a gyerek, akit sikerült megmentenie még a tűz elején. Így a kötet végére újult erővel mehet az újabb csatába. Így van egy kis előkészítő jellege is ennek a résznek, de nekem jól is esett, hogy ebben nem csak a harc volt.
Új szereplőként jelenik meg Csi Csie, és kulturálisan is érdekes, hogy mit tettek a nőkkel a korszakban. Konkrétan a lábak elkötését ismerhetjük meg, és egy kis palotán belüli intrikát. Az udvarhölgyek miképpen fogadják el a sorsuk, és néznek irigykedve a kislányra, akinek nem kötötték el a lábát és így nem nyomorították meg. A durva különben az, hogy nem az fáj nekik, hogy Sao Jün lába épen maradt, hanem, hogy mivel az ő lábuk eltorzított, esélyük sincs hozzá hasonlóan táncolni, és elnyerni a császár figyelmét.
Kap egy fejezetet a jelen is, és Lisa megkapja az első figyelmeztetést a templomosokra. Ez még nagyon előkészítő jellegű, és nem kicsit ráutal a sorozat ifjúsági regényeire, valamint a filmre. Ismétlésnek is éltem meg, hogy milyen hatása lehet az ősök emlékeit felidéző gépnek. Ezt már olvastam, láttam és tulajdonképpen várom is, hogy majd Lisa is felfedezze magában az orgyilkos képességeket. Még nem adja tanújelét, de ami késik…
Nyitott vége van, de talán mivel nem Sao Jün van a vészhelyzetben, annyira nem csigázta fel az érdeklődésem. De maga a kötet korrekten össze van rakva, két idősíkkal és több eltelt idővel.
Külcsínre a szokott – fekete-fehér és szépen megrajzolt. Amit kiemelnék, az a lángoló Makaó megjelenítése és a víz. Nem olyan nagyon részletgazdag hátterek, de kifejezők. Ahogy majd a gyerekkori emlékekben az arctalan palotahölgyek, akik így egyszerre személyek is, meg jelentik az átlagos, ott élő nőket is. Általánosított és egyedi egyszerre, csak sikerül megfogalmaznom.
Fontos dolgokat mondtak ki ebben a részben, és nem csak harc központú. Még mindig nem egy nagy, epikus kaland, de ebben láttam fantáziát.
