Fülszöveg: 

Új ​valóságshow indul Amerikában, amely nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy végigkísérje a Megváltó második eljövetelét.

A keresztény hagyományok és a legújabb tudományos eredmények ötvözésével a torinói lepelből kinyert DNS segítségével új Jézust klónoznak, anyának pedig egy ideális, még érintetlen lányt választanak. A J2-nek nevezett műsort hatalmas lelkesedés és óriási felháborodás övezi, amelynek köszönhetően megdönti a televíziózás történelmének minden korábbi nézettségi rekordját.
A Chrisnek keresztelt kisfiú ebben az ellentmondásos környezetben felnőve jó néhány meglepetést tartogat a show nézői és szereplői számára. Ahogy az újdonsült megváltó öntörvényűsége egyre több érdeket sért, úgy egyre több félelmetes ellenséget szerez. Vajon milyen sors vár rá egy ilyen álságos világban?

Szerintem: 

Sean Murphy Jokerét szerettem, így

adtam egy esélyt ennek a kötetnek is. Nem bántam meg, bár a borítót és az alapötletet emésztettem kicsit.

A történet meglepően mai: egy tv műsor kedvéért klónozzák a torinói leplen található DNS-t. A képregény már innen, az alapötlettől indul, és követi, hogy nevelik fel a fiút, milyen dogmákat nevelnek belé, majd hogyan lázad fel és lesz a Punk Rock Jézus, aki a címben megjelenik. Kellemes meglepetés is, hogy Chris története sokkal több, mint amit a borító sugall.

Van cselekmény, és anélkül is élvezhető, hogy a mögöttes tartalmakat keresnénk. A fiú felnevelése tele van tragikomikus és drámai pillanatokkal – majdnem belefullad a medencébe, amikor kipróbálja, tud-e a vízen járni. Ugyanakkor az anyjával hidegvérrel végeznek a fiú előtt, amikor az kiszabadítaná a műsor fogságából a fiát. Chris története mellett ez Templom – Thomas meséje is, aki a bűnbocsánatot keresi. Egy IRA kiképezte terrorista, aki szembesült azzal, hogy mit és miért tett, és jóvá akarja tenni. Ő védi a fiút mindenféle terrorista elemtől, mert az új Jézust persze sokan holtan szeretnék látni… Ez hozza az akciót is, verekedéssel, üldözéssel, lövöldözéssel.

De, amiért emlékezni fogok rá, azok bizony a mögöttes tartalmak. Nem keveset odaszúr a fogyasztói társadalomnak és az ilyen műsoroknak. Felszínesség, átverések, rasszizmus és hosszan lehetne még sorolni. Érvényes az ókori mondás: Kenyeret és cirkuszt – ők a cirkuszt szolgáltatják nagyban. Simán kimondanak olyanokat, hogy Chris klónozásakor meg kellett változtatni pl. a szemszínét, mert az amerikai nézők a szőke, kék szemű Jézust akarják, nem a közel-keleti férfit, aki lehetett. Az anyját több műtétre kényszerítették, hogy tévében mutatható baba legyen: hajfestés, mellfeltöltés, a fogait is átszabták. Minden a show, a nézettség – ez a gyerek tananyagát is befolyásolja, vagy pl. zsarolják az anyjával, amikor nyilatkozatot tesz. Kegyetlen kép bontakozik ki, és ez még csak az alap.

Mert Chris 14 évesen szembesül a hazugságokkal és egy 160 feletti IQ-val bíró zseniről beszélünk. Amikor ő lázad fel, az nagyot szól. Megszületik a borítón látható Punk Rock Jézus, és Chris hadat üzen a vallásnak és az elvakultságnak. Ez még egy fokkal mélyebbé teszi a történetet, mert olyan métellyel szembesít, amire egyelőre még nem találtunk ellenszert. Ebben a részben is van cselekmény, akció és sajnos az is, hogy az emberiség menthetetlen. Legfeljebb az egyént lehet megváltani, mint Thomas esetében történt, de az elvakult és buta tömeg értéket semmisít meg és örvend neki.

Mindezen túl a történet erejét növeli Thomas története, ami sok tekintetben irodalmi klisét visz tovább – ahogy fivér végez fivérrel, és a leszármazott majd bosszút áll. De ebben is benne van az elvakult hit veszélyessége, a tragédiák mélysége. Külön történetként is működne, de Chris történetével ötvözve még erősebb az üzenete.

Benne van Murphy stílusa, fel lehet ismerni a grafikában más munkái jellegzetességeit is. Templom külseje megidézi más harcos karakterét, de Chris nadrágjáról beugrott Joker hasonló szerelése is. Én jobban szeretem különben a színezett képregényeket, de itt még erőt is adott neki, hogy fekete-fehér. A szereplők a vallási kérdésekben szintén ennyire fekete-fehéren gondolkodnak, és ennyire szélsőséges is, amire a történet jut. Rengeteg szimbólumot lehet találni – a legfeltűnőbb talán a kereszt a háttérben Chris halálakor. De nem ez az egyetlen.

Erőszakos, durva, kemény képregény, de attól még egy jó történet, ha lehangoló is. Ugyan a végére lesz némi igazság, és a túlélőknek marad remény is, de azért nekem a veszteségek jobban tudnak fájni. Szegény Coda és Chris.