Fülszöveg: 

Saját ​univerzumunkon túl ott húzódik a Multiverzum… és alatta a rémálmok birodalma, ahol minden félelem, amelyet a Földünkön valaha is éreztek, valósággá válik. Egy ősöreg, gonosz erő, amely ugyanakkor keletkezett, mint maga az idő, le akarja rántani bolygónkat a sötétségbe, ahol a véget nem érő iszonyat az úr.

Amikor a valóságok közötti átjáró megnyílik, soha nem látott, elképzelhetetlen rémálmok özönlenek világunkba. Sötét Lovagoknak hívják magukat, mindegyikük Batman egy-egy torz, elfajzott változata egy olyan univerzumból, ahol a gothami igazságtevő egyik legrosszabb félelme vált valóra.

Mivel az invázió már folyamatban van, Batman pedig a Sötét Multiverzumban rekedt, az Igazság Ligájának, lehetetlen küldetést vállalva, meg kell találnia azokat a titokzatos fémeket, amelyek képesek visszaverni a Sötét Lovagokat és mesterüket, a rettenetes Barbatost. Nem vallhatnak kudarcot, pedig lehet, hogy máris elkéstek. Lehet, hogy így ér véget a világ.

Szerintem: 

Hát, megvoltak a hullámvölgyeim és hegyeim ezzel a képregénnyel. Szerencsére, éppen az eleje és a vége tetszett jobban, így jó hangulatban fejezhettem be.

A történet egy

hosszú ideje működésbe lépett terv megállítására való törekvéssel indul. Bruce Wayne ráébredt már, hogy négy fémmel akarják megfertőzni, hogy rajta keresztül egy ősi gonosz, a sötét világokból át tudjon lépni erre a világra és pusztítani kezdjen. Három fémmel már a korábbiak során megfertőzték, már csak az utolsó van vissza. Ahogy ezt a történetet megismerik, ahogy a Liga és Batman a saját nyomozását folytatja, kifejezetten jó kezdet volt.

Abban is volt ötlet, hogy a sötét világok harcosai miképpen néznek ki, és hogyan állnak neki a hadjáratuknak. Csak éppen kicsit olyan volt, mintha mindenki, aki kicsit is DC, legalább egy jelenetre a tiszteletét kell, hogy tegye. Nagyon sok szereplőt mozgattak meg, és sokan éppen csak belibbennek egy harcra vagy összecsapásra. Ez már több, mint a bőség zavara, és számomra rontotta a minőséget. Kevesebbnek is tűnnek tőle a szereplők, mert mit mond róluk, ha csak annyi szerepük van, hogy beszóljanak egyet pl. Wonder Womannek? (Ez pl. Black Adam alakja.)

Aztán a végére koncentrál a főszereplőkre, összefogja a nagy csatát és a kötet legjobb mellékszereplőjét és társulását dobja be. Batman és Joker együtt aprítják majd a sötét Batmant, megegyezve, hogy ki mire támad, és hogy erről később mélyen hallgatnak. Visszajött a humor is, leginkább ott találtam idézhető egy- vagy kicsit több sorosakat.

Nyomozós, előtörténettel bíró képregénynek indul, de aztán átfordul csaták sorozatává. Az adhatja el így is, hogy kifejezetten szépen van megrajzolva. A sötét világ lényeinek ábrázolását még kreatívnak is nevezném. Egyik-másik Batman olyan horror alaknak sikerült, hogy egy véresebb, sötétebb történetben is teljesen jól működne.
Az egyiken különösen sokat gondolkodtam, mire emlékeztet. Most esett le. Az a szadomazó figura, akinek olyan fogsora van, mint az Álmosvölgy legendája filmben a lovasnak és a szeme nem látszik, mert egy tüskés fémkarika fut neki körbe, ha nem is tisztára, de Szauron száját juttatja eszembe.

Ahhoz végig jobb történetének kellene lennie, hogy a kedvenceim közé tegyem, de többet tud egy akcióra épülő összecsapást elmesélő képregénynél. A gyűjtői kiadás végén meg olyan minőségű és igényes egész lapos képek vannak, hogy akár poszternek is elmennének. Most azokat is szívesen nézegettem.

Idézet: 

Damian Wayne: Látod, Éjszárny? Az apám mindig visszatér!
Éjszárny: Ja, egy Joker-sárkányon lovagol… és vakítóan ragyog… Naná. Mi mást is csinálna…?