Merénylettel próbálkozó, menekülős, rejtélyes.

A férfi gyakorlott vadász volt, és most olyan célpontot választott, mely a legveszedelmesebbnek számít. Egy embert, de nem akármilyen embert. Egy diktátort, akik jól fizetett katonák védenek. A terve nem is jár sikerrel, a férfi testőreinek kezébe kerül. Megkínozzák, tudni akarják, kinek dolgozik. Hiába mond bármit, nem elégedettek a válaszokkal. Készek a halálát is megrendezni: összeverve, haldokolva dobják le egy szikláról. Ám annyira sikerül kapaszkodnia, jól is esik, hogy életben marad. Összeszedi magát, és menekülni kezd. Haza próbál jutni, de a nyomában maradnak. Aki ilyesmivel próbálkozott, nem maradhat életben. Neki azonban nincs szándékában meghalni. A hajsza elindul.

Nem egy mai regény, nagyon meg is lepődtem, amikor megláttam, mikor jelent meg először. 1939-ban. Nem mintha bármi bajom lenne a régebben megjelent történetekkel, klasszikusokat is szívesen olvasok, de egy kémregényben, thrillerben zavarni tud, hogy mennyire máshol tart a technika ma, mint a regény idejében. Így olyasmik, amelyek ma egyszerűen tisztázhatóak, ott komoly gondot jelentenek.

Itt viszont fel sem merült bennem, hogy a technikai kérdéseken merengjek. A menekülés tematikának még működik is, hogy egy másik korszakban járunk. Ma is az lenne az első, hogy a menekülő megszabadul mindentől, amivel követhető lenne. Mint a mobil, bankkártya, meg hasonlók. Itt ezek eleve nem játszanak, még nem is léteznek. De nem is hiányoztak: ahogy írtam, a menekülő ezektől válna meg először és egyéb, analóg módszerekkel igyekezne boldogulni, ahogy itt is.

A történet kezdése nagyon erős. Már az események sűrűjében vagyunk, pár ember végezni akar egy másikkal, balesetnek álcázva a történteket. Hangulata van, izgalmas, és bár más a szituáció, de eszembe jutott Leo és a medve esete is. Itt is van egy vadász, akinek szörnyű állapotban kell visszaverekednie magát a világba és igazságot tennie.

Folyamatosan zajlanak az események, névtelen hősünk válogatott eszközökkel igyekszik életben maradni. Már az, ahogy a nyomait hamisítja, hogy megtévessze az üldözőit, kellően lekötött, és ennél csak jobban bonyolódik a cselekmény.

De ami ennél is fontosabb colt számomra, ami igazán megragadott, az a sok rejtély. Eleve, hősünknek neve sincs. Az elejtett foszlányokból kell összerakni, ki ő, mit csinált, ki ellen, hol és mikor járunk. Titokzatos az egész cselekmény. Néha annyira sikerült a szerzőnek tartania a rejtélyt, hogy már abban sem voltam biztos, egyáltalán melyik országban történnek az események, nemhogy közelebbről ismerjem a koordinátákat.

Végig tudja ezt fokozni, még az elvileg magyarázó levélen is csak törtem a fejem.

Tetszett az is, ahogy a belső elbeszélőnek hála bele lehetett látni a vadász gondolataiba. Ha a nevét nem is tudtam meg, ha még maradt bennem vele kapcsolatban nem egy kérdés is, azt tudom, milyen ember. Mennyire céltudatos, kreatív, és milyen elvek szerint él. Nem egy tipikus gyilkos, nem is csak annyi, aminek az elején próbálja feltüntetni magát. Azzal, hogy egy zsarnokkal akar végezni, egyszerre próbál az emberiségnek jót tenni és személyes bosszút is állni. Nyíltan nincs leírva, de a végére arra a következtetésre jutottam, hogy a merénylete tárgya adhatott ki valami olyan rendelkezést, ami miatt a vadász feleségét meggyilkolták. De annyira rejtélyes, hogy ez csak elmélet.

Utólag, a kiadás dátumát is ismerve nem nehéz azt sem belelátni, mi lehetett a regény mögötti történet. Miért olyan hiteles az atmoszférája. A fenyegetettség, a zsarnokság. Nem kellett történelmi regénynek lennie, fikciós a cselekménye, és érzem benne a korát, mégis.

Kellemes meglepetés, izgalmas és nagyon hangulatos könyv is. De hogy lehetett folytatni?

Household: Magányos vadász – Mint thriller: 80% a feszültséget végig tartja, kellően rejtélyes és változatos a cselekmény.

Szubjektíven: 75% végig fordulatos. Szerettem kirakosgatni a rejtélyt: ki, mit és miért csinál.