Fülszöveg: 

Házassága zátonyra fut, így Kate Granger hazatér a szülei otthonába, a Felső-tó partjaihoz, hogy összeszedje magát – ám a sekély vízben egy meggyilkolt nő holttestére bukkan. A nő furcsán régies ruhája ráncaiban egy csecsemő rejlik – ugyanolyan kihűlt és békés, akárcsak az anyja. Senki sem tudja azonosítani a nőt. Kivéve Kate-et. Ő ugyanis látta már. Az álmaiban…

Száz évvel korábban egy szerelmi történet tragédiával zárult, ám a rejtély feltáratlan maradt. Eljött az ideje annak, hogy a tó elárulja a titkait. Ahogy sorra bukkannak elő a rejtélyek, Kate egyre mélyebbre szédül egy kísérteties legenda örvényeiben, melyet generációkon át csak suttogva adtak tovább. Most Kate-en a sor, hogy meghallgassa.

A halott nő kinyúl a sírjából, Kate pedig felé hajol. Találkozniuk kell, még ha csak álmokban is, hogy helyrehozzák a múlt vétségeit.

Szerintem: 

A romantikus, női családregényeknél figyeltem meg ezt a

típust. Két női hős, két idősík. Gyakran rokonok is. A jelenben élő nyomozza ki, mi történt a múltban a másikkal. Ott van szerelmi történet, és a jelenben is párra lel a hősnő.
Nos, tulajdonképpen Wendy Webb története is ilyen. Annyi az összes különbség, hogy van benne paranormális elem, és bizonyos nézőpontból thriller is.

A történet ígéretesen indul: egy nagyon jó állapotban levő tetem kerül elő a tóból, megindul a nyomozás. A válása miatt hazaköltöző Kate pedig a halottban az álmaiban szereplő nőre ismer, így ő is nyomozni kezd. Csak éppen, ami kiderülni látszik, azt nehéz ép ésszel felfogni. Ha Kate-nek van igaza, akkor a nő vagy 100 éve halott, nem pár napja. De hogyan lehetséges ez, és mi történt vele? Erre keresik a választ, és ezt mesélik ez az álmok is.

És a kezdés után már nem annyira thriller a történet. A jelenben a nyomozás tulajdonképpen meddő. A test állapota miatt a rendőrség most kutatja az eltűnt személyeket, és nem haladnak semerre. Kate válása miatt még az is felmerül bennük, mi van ha Kate intézte el a férje szeretőjét? Röviden, ez a vonal nem sok vizet zavar.
Kate esetében meg az a gond, hogy nem nagyon tud nyomozni. Nézhet régi fotókat, kutathat régi újságokban, de igazából az álmai vezetik. Ott meg nem kell nyomozni, csak aludni, végigélni a történteket és így megkapni a válaszokat. Mozizás ez, nem nyomozás. És ezért olvastam inkább romantikus, mint thriller történetnek.

Hiszen hiába a rejtélyes gyilkosság, az ügy, ahogy megelevenedik a múlt, az csak egy szerelmi történet. Addie életének egyetlen célja volt, Jess feleségének lenni. Ahogy kezdettől megvan a kötődés, ahogy várják egymást, majd a házasévek. A végére jut egy csavar, ki is szúrta le a nőt, de addig arról szól az egész, hogy mi van Addie és Jess között, mennyire szeretik egymást vagy éppen mivel kell megküzdeniük. Simán olvasható szerelmi történetnek.

Erre jön rá, hogy Addie miket álmodott, milyen viszonyban van a család a vizekkel. Van egy családi legenda, némi fantasy elem. Ettől kissé mágikus realizmusba is átcsap, de nem válik meghatározóvá ez a szál. Csak egy elem, amivel színesíti a történetet, és amivel magyarázni tudja, hogy Kate miért álmodja, amit.

Kissé gondban vagyok azzal is, hogy nagyon sok minden túl egyértelmű. Ha csak abba belegondolunk, hogy Kate és Addie miben és mennyire hasonlítanak, az már előrevetíti, milyen rokoni kapocs van köztük. Ahogy megtudjuk, hogy Kate dédszülei és Addie Jess-szel szomszédok voltak, a két nő egyszerre lett terhes, minden rejtély nélkül egyértelmű. De a történetben Kate és az unokatestvére, Simon úgy ledöbbennek, mintha nem lenne szájbarágott és egyértelmű.

Azt sem szerettem, hogy én nem éreztem, hogy igazság tétetett volna. Jó 100 évvel később kiderül, mi történt, és kin segít ez már? Addie nélkül az még elmegy, hogy Jess is meghal. Hiszen még az is le van írva, hogy örömmel vette, amikor meggyilkolták. A nő nélkül nem akart élni. Az sokkal jobban bánt, hogy a bűnösök nem fizettek meg. Ok, Sally a tótól megkapta a magáét, de a szomszédok? Ők nagyon nem. Nekem nem oldja fel a helyzetet, hogy Kate boldog lesz, hogy látjuk Jess és Addie szellemét együtt és boldogan távozni. Attól még nagyon igazságtalan, ami történt.

Erről jut eszembe – komoly gondjaim vannak a bírósági tárgyalással, és az ítélettel is. Ez a sztori az USA-ban játszódik, és a krimikből onnan egy dolgot nagyon megtanultam. Ha nincs hulla, nincs gyilkosság. Sok minden kiderül, mit tudott az ügyészség felhozni Jess ellen. Csupa közvetett bizonyítékot. Még azt sem hinném el, hogy elindították volna a pert, nemhogy ilyen tempóban és ilyen ítélet született volna. De értem, kellett a történethez. Csak éppen, ezért is inkább a romantikus családi, mint thriller történet, ahogy olvastam.

Van hangulata, igyekszik félelmet is generálni a szerző. Ahogy Kate-nek lidércessé válnak az álmok, még működik is. De n agyon nőiesen van megírva is. Sok érzelem, belső gyötrődés, kevesebb cselekmény. Nem az, ami nekem horror, thriller vagy ijesztő.

Nem a leggyengébb a zsánerben, de nálam nem érte el a jó szintet.