Kalandos, nyaralós, természetközeli.

Tutajos, 13 éves fővárosi kamasz, aki alig várja már, hogy elkezdődjön a nyári szünet és mehessen vidékre nyaralni a nagybátyjához. Egy akadály van csak előtte: a matematika jegy, hiszen az álmodozása miatt pont az utolsó órán sikerül rosszul felelnie. Igaz, Tutajos sokkal rosszabbnak látja a helyzetet és a szülei hozzáállását, mint amilyen az igazából. A nagy kaland indulhat, és Tutajos bele is veti magát Matula bácsi mellett mindenbe, amit a vidéki, természetközeli élet nyújthat. Nagy horgászat, vadászat, a nádi világ állatainak megismerése. Itt már felelnie kell magáért, és fájdalmasan tanulja, hogy a kajlaságnak és oda nem figyelésnek milyen következményei vannak. Mire Bütyök barátja csatlakozik hozzá, egy komolyabb és felelősségteljesebb kamasz fogadja a barátot.

Magyarországon nem azért kapnak a gyerekek kötelező olvasmányokat, hogy megszeressék az olvasást. Nálunk már általános iskolában is az a cél, hogy hazaszeretetre és magyarság tudatra neveljék vele a gyerekeket. Mi más indokolná, hogy olyan könyvet olvassanak, mint a Kincskereső kisködmön? Ami különben jó ifjúsági regény, de nem 10-11 évesen, amikor Móra szókincsének és az ábrázolt világnak a nagyját nem is ismerik a gyerekek.

Utólag jön rá az ember, hogy jók ezek a regények. A Pál utcai fiúk talán a kivétel, ami másként jó gyerekként és felnőttként.

De most a Tüskevár, amiről mesélni akarok. Lányként nem volt egy nagy élmény 4. osztályos koromban. Tele van olyan cselekményszálakkal, amelyek inkább fiúsak. A horgászat, a vadászat – még mai ésszel is megvisel, amikor Tutajos kacsát lő. Pedig, madárfóbiám van és nem sajnálom a tollasokat.

Most viszont kifejezetten élveztem, ahogy a természetet Fekete István be tudja mutatni. Tele van élettel, és igazsággal. Az általa ábrázolt nádvidéken harmónia uralkodik. Az ember gazdálkodik, de nem teszi tönkre a természetet közben. Ahogy Matula benne létezik, még szinte őrködik is az ökoszisztéma felett. Most például megtalált az a története is, amikor arról beszél, hogy az állatkerti begyűjtés hogyan tett kárt az élővilágban itt, és mennyi időbe tellett, amíg visszaállt a természetes rend.

Nagyon környezetbarát olvasmány, amiben az a követendő példa, hogy a helyünket találjuk meg a világban. Nem rombolni, létezni a köröttünk levő állatokkal. Mindegyiknek megvan a maga szerepe a körforgásban, és a természet nem véletlenül alakította így ki. Ok, leállítom magam. A regény kihozta belőlem a természetvédőt. De most személyesebben érint a téma: gyerekként még szabadon tudtam fürdeni a nagyszüleimtől nem messze levő kisebb folyóban. Ma már a lábujjam se dugnám bele…

Fekete ebben a regényben képes arra, hogy mindezt a természetszeretet és tartalmat kalandossá tegye. Nem csak leírja nekünk, hogyan kell létezni a természetben, de mindig valami kalandosabb eseményhez köti. A sima vihar leírás helyett a két barát kint ragad, túl kell élniük. A madarakat nem csak bemutatja, de mindig köti valamihez, amit Tutajos tapasztal és később bővíti róluk az ismereteit.

A kamasz hősei éppen abban a korban vannak, amikor még gyerekek, de már kezdenek nagyobb kamasszá válni, és nem csak a játéknak élni. Könnyű azonosulni a gyerekekkel, akik félnek a feleltetéstől, élvezik a nyarat és jó barátok. Kedves, szerethető figura mindkét főhős, akik mellett karakteres felnőttek is vannak.

Most még talán az is a regény mellett szól, hogy ez még egy olyan világ képe, ahol nem telefon lóg a gyerekek fülén. Talán kedvet csinál valami máshoz.

Nekem jobban tetszett most, mint gyerekként. Ez is mutatja, hogy jó regény.

Fekete: Tüskevár - Mint ifjúsági: 90% pozitív értékekkel teli, igényes szövegezéssel, és egy más világgal.

Szubjektíven: 95% már értékelek benne sok mindent, amit korábban nem tudtam. Élveztem.