Háborús, iskolás, mágikus, harcos.

Zsin árva, aki előtt titkolni sem próbálják a nevelői, hogy csak kényszerből vették magukhoz, és kihasználják, ahogy csak tudják. 13 évesen férjhez is kényszerítenék, hogy ezzel kereskedelmi előnyökhöz jussanak. A lány egyetlen kiutat lát maga előtt: fel kell készülnie úgy az állami vizsgára, hogy bejusson a legkeményebb iskolába, a katonai akadémiára, ahol ösztöndíjat is adnak. Ám a siker hamar válik keserűvé: a lányt ott is kinézik a származása miatt, és megszabadulnának tőle. Ő azonban nem adja fel, segítőkre talál és hajszolja magát. Közben olyan igazságokra bukkan, melyek átalakítják a világról és a múltról alkotott képét is. Egy olyan útra lép, melyre nagyon rég senki nem léphetett. De könnyen lehet, hogy a kitörő háború borzalmakkal és árulásokkal teli világában ez is kevés lesz a túléléshez.

Dicsérve volt nagyon ez a kötet, tartottam is tőle, hogy nagyobb a füst, mint a láng. Ez szerencsére nem igaz, és egy olyan regénnyel bővült a polcom első sora, melynek már most nagyon várom a folytatását. Sok minden van benne, miközben egységes (stílusában, cselekményében is) és kemény fantasy is.

A kiképzés, az iskolai regények általában minden zsánerben tetszenek. Itt is nagyon élveztem a könyv első felét, melyben Zsin a társaival együtt lassan felnőtté és katonává válik. Természetesen itt is lesz egy nagyon jó barátja, akivel mindent meg tud beszélni. Egy nemezise, akivel évekig egymás vesztére törnek. Egy hőse, akihez az iskolában mindenki hasonlítani akar. Igen, ismerős cselekményelemek, de itt ennek semmi negatív hatása. A cselekmény pörög, és mindig van annyi egyedi vonása, hogy nem éreztem ismétlésnek, csak izgalmasnak és érdekesnek.

Közben Kuang pedig világot épít, olyan történelemmel, mely tele van elhallgatott igazságokkal és hazugságokkal. A jelen és a múlt is egy rejtély, amit a főszereplővel együtt látunk egyre tisztábban.

A mitikus szálat is okosan építi: a lány eleinte semmit nem tud, a Nikan Birodalom lakosai nem vallásos népek. Ahogy Zsin látótere egyre bővül, a miénk is vele tágul. Tulajdonképpen a lánnyal együtt tanuljuk meg a világa misztikus oldalát és mágiáit.

Majd a regény második felében megkapjuk a háborút. Olyan brutális dolgok vannak, hogy néha igencsak nagyokat kellett nyelnem, hogy elolvassam a beszámolókat és leírásokat. Nem tudnám megmondani, mi volt a legrettenetesebb. A katonák, akik azzal szórakoztak, hogy a feldobott babákat ketté tudják-e szelni? Az állandó jelleggel erőszakolt nők esete, akiket csak nyilvános WC-knek hívtak maguk között? Egyik megrázóbb volt, mint a másik.

Mindezen felül pedig a bűnök egy új szintet is hoznak. Mert nem csak az egymással háborúzó országok követnek el szörnyűségeket. Az emberek saját vezetői is árulók, önzőek, gyilkosok. Zsin az elején még naiv gyerek, a végére már egy fúria, aki átlátja, mennyi árulással és az árulók miatti fájdalommal van tele a világ. Saját maga is annyit veszít a végére, hogy az már szinte kibírhatatlan. Bosszút akar. Mi pedig törhetjük a fejünk, hogy jogos-e, amit megtesz. Egyik népirtásra lehet válasz egy másik? Ha nem törik meg a gyűlölet köre, soha nem lesz jobb és béke. De ugyan ki lenne képes békejobbot nyújtani az elnyomóknak, gyilkosoknak? Emberileg értem, mi a rossz a döntésében. DE a szívem nemet mond az agyamnak. Nagyon át tudom érezni, miért kellett visszavágnia, és így. Zsin és Kitaj nézőpontját is el tudom fogadni. Kár, hogy itt nincs helye kompromisszumnak a kettő között.

Kuang jó a szereplők ábrázolásában is. Még a mellékszereplőket is könnyen meg tudtam jegyezni. Nem sok vonással ruházza fel őket, de mélyíti és fejleszti őket.

A vége is olyan… roppant sajnálom, hogy a jelen helyzet miatt többet kell várni a folytatásra.

Kuang: Mákháború - Mint fantasy: 85% felismerni kliséket is, de egy jól átgondolt és felépített, izgalmas regény.

Szubjektíven: 95% szerettem a szereplőit, hogy nem romantikus, a világát és a brutalitását.