Fülszöveg: 

1828, Kanton. Robin Swift elárvul a kolera következtében, és hamarosan Londonban találja magát a titokzatos Lovell professzornak köszönhetően. Ott éveken keresztül tanul latint, ógörögöt és kínait, hogy felkészüljön a napra, amikor beiratkozik a patinás Oxfordi Egyetem Királyi Fordítói Intézetébe – másnéven a Bábelbe. A torony és annak hallgatói a fordítói világ szíve, és ami még fontosabb, a mágiáé is. Az ezüstmunka – a fordítások közben elsikkadó jelentést ezüstrudak segítségével hasznosító tevékenység – a briteket páratlan hatalommal ruházta fel, mivel ezt a misztikus eljárást a Birodalom gyarmati terjeszkedésének szolgálatába állították.

Robin számára az Oxford utópia, amely által tudásra tehet szert. A tudás azonban meghajol a hatalom előtt, és mint Britanniában nevelkedett kínai rájön, hogy a Bábelt szolgálni nem jelent mást, mint elárulni a szülőföldjét. Ahogy halad a tanulmányaival, Robin a Bábel és az árnyak közt rejtőző, a birodalmi terjeszkedést megállítani akaró szervezet, a Hermész Társaság közé szorulva találja magát. És, amikor Britannia alaptalan háborút hirdet Kína ellen az ezüst és az ópium miatt, Robinnak döntenie kell…

Meg lehet változtatni egy nagyhatalmú intézményt belülről, vagy elkerülhetetlen az erőszak, ha forradalomról van szó?

Szerintem: 

Dark academia, olvastam már ilyen könyvet? Nem adta magát könnyen, nagyon

nehezen kaptam rá, de aztán fogva tartotta az elmémet. Eleinte nagyon A varázslókkal akartam összehozni, de minél többet gondolkozom rajta, ez a regény annál tovább mutat.

Hú, túlzottan a közepébe vágtam. Kuang történelmi fantasy-t írt, amikor egy különös mágia létezik a viktoriánus korban, amely a szavakban és jelentésekben ölt testet. A fordítók mágusok is tulajdonképpen – talán ezért húztam kezdetben A varázslók élmény felé, ott a mágusok egyben tudósok is kellettek, hogy legyenek. Itt a szereplőink ezüst rudakba véshetnek szavakat, melyek aztán csodákra képesek. Gyógyítanak, rabságba taszítanak, robbannak.
A főszereplő, Robin ilyen fordítónak tanul majd Oxfordban. Barátokat szerez, lesz egy jövőképe. De mivel Robin kínai származású is, a féltestvére révén egy forradalmi mozgalomba is belesodródik. Egyszerre akarná mindkettőt: a testvére mellé állni, de a kijelölt akadémikus utat is bejárni.

És az alcím, hogy miért szükséges az erőszak, az már rámutat arra, amit a regény zseniálisan bemutat.
Robin egy olyan határponton áll, ahol egyszerűen gyilkos lenni. El nem ismert félvér: az anyja kínai, az apja angol. Ő meg egyik oldalon sem állhat igazán. Az angoloknak túl színes a bőre és a származása, míg Kínától elvadítja, hogy angol szellemben nevelték fel, és érzi, hogy ott mennyivel le vannak maradva, milyen lenézettek. Ő meg ott áll középen, minkét rassz része és egyik sem, egyszerre.

Az ő története viszont átlendül egy társadalmi képbe.
És ez az, amiért nem enged el ez a könyv. Fantasy, ha nem is pörgő, de gondosan szerkesztett és kitalált cselekménnyel. Egyedi mágiával benne. Közben meg mondhatni vádirat a gyarmati rendszer ellen. Kuang még az ópiumháborút is beleírta, csak erre a világra alkalmazva. Ahogy a gazda – itt Anglia – kiszipolyozza az elmaradottabb országokat, és egy örökös, állandóan azokat elnyomva tartó körben léteznek. A regényben megjelenő titkos szervezet, a gyarmati országokból érkezett tanulók és Griffin ezt akarják megtörni, és itt jutunk vissza a címhez. Mit lehet tenni? Van békés megoldás – vagy szükséges az erőszak? A regény ad egy választ, ami fájdalmas, hiteles és a könyv végére szinte az olvasó arcába robban.

Úgy beszél a rasszizmusról, hogy beteszi ebbe a történelmi és fantasy keretbe, de annyira érvényes ma is! Van egy nagyon jellemző és zseniális cselekményszál benne. A fehér, magas rangú angol arisztokrata lány, Letty az iskolaévek alatt az indiai származású Ramy-ba szeret bele. Iszonyat sok minden áll közöttük, Ramy tudja is, és még csak el sem kezd semmit a lánnyal. Amikor patthelyzetbe állnak később, és Letty kezében fegyver van, meg akarja állítani a forradalomra készülő barátait, Ramy lesz, akit agyon is lő. És nem azért, mert forradalmár. Hanem a gyarmatosító és angol felsőbbrendűségből. Ramy volt az, akinek nem kellett a felkínálkozó angol rózsa. Hát a rózsa bosszúból halálra szúrta, amikor megtehette. De meg lehet nézni azt is, hogy Lovell professzor majd miképpen beszél Robin anyjáról, amikor egy ponton a fiú majd több mindent számon kér rajta. Azt mondja, csak egy sárga volt, akit nem volt érdemes megmenteni sem. Ez hogy jön össze azzal, hogy teherbe ejtette? Mélyen lenézte, megvetette, de arra jó volt, hogy kihasználja.

Semmilyen értelemben nem egy könnyű könyv. Van benne nyelvészet, és egészen tudományos stílus felé közelít, miközben meg nagyon mai az üzenete és többször olvasmányos fantasy is. Időt kell neki hagyni, hogy több rétege felfedje magát. És ez lehet a veszélye is, bizony van nem egy-egy olyan szakasz, amin át kellett küzdenem magam.

Izgalmasak a szereplői is. Még az is áll rá, hogy nem a főszereplő állt hozzám a legközelebb. Zseniálisan meg van írva Letty, akit ma simán liberális rasszistának mondanék. Mélyen át tudtam érezni Griffin helyzetét, aki még fájóbban élte meg, amit Robin. Mivel őt az apja túl korán elhozta Ázsiából, elvesztette az anyanyelvét. Neki csak annyi maradt, hogy angol is, de az angolok nem fogadják be és lenézik. A másik fele meg elveszett, elvették tőle.

Nagyon érteni, miért nyert ez a regény annyi díjat. Intellektuális, nagyon releváns, de tényleg fantasy is mindezek mellett. Talán egyes részeivel küzdöttem, és Robin nem került közel hozzám, de maga a regény olyan, amire emlékezni fogok, ami belém tudott szúrni.

Idézet: 

A költő kötetlen rohan keresztül a tisztáson. A fordító láncra verve táncol.