Életutat követő, fordított rendes, fiatalodó.

Az előkelő Button családban végre örökös születik. A boldog apának azonban hamar az ajkára fagy a fia feletti örömében keletkezett mosolya: a gyermek nem gyermek. Egy aggastyán, aki máris arra utasítja, hogy hozzon neki rendes ruhát. A család igyekszik e különös fiúval is fennmaradni, és Benjamin lassan fiatalodni kezd. Nála fordítva forog az óra. Ugyan nehezen éli meg, hogy az egyetem elutasítja – nem hiszik el neki a korát. De a családi cégben felelősségteljesen helytáll, és egy bálban megismer egy ifjú szépséget, aki belé szeret. Benjamin felelős cégvezető, boldog férj és apa lesz, aki a katonai szolgálatában is kiemelkedik. Ám ahogy fiatalodik, újra elveszti a helyét. A felesége már nem érdekli. A céget átadja a fiának, ő maga egyetemre, majd előkészítőbe kezd járni. Végül saját kisunokájának játszótársa lesz, míg az értelme egyre csökken.

Láttam egy filmet egy kiadóról, aki többek között F. Scott Fitzgerald szövegeit is kiadta. Van benne egy rész, amikor az egyik írója arra panaszkodik, hogy ő sikeres és termékeny, míg Fitzgerald alig bír kiszenvedni pár oldalt. Mégis, Fitzgerald bármikor kap előleget, ő meg nem. A kiadó meg azt mondta, Fitzgerald pár mondata többet ér, mint az ő fejezetei.

Azért jutott ez eszembe, mert a Benjamin Button sem egy terjedelmes regény. Alig pár fejezetből álló kisregény, amit szinte pillanatok alatt végig lehet futni. De amit tud, ahogy meg van írva, az mesterművé teszi. Fitzgerald a szavak művésze volt – komolyan sajnálok egy esetleges szerkesztőt, akinek húzni kellene belőle, mert olyat nála nem lehet.

Ez a történet is olyan, mint egy kártyavár. A szavak a kártyák, melyek együtt egy bonyolult és csodálatos építménnyé állnak össze, egy mesebeli kastéllyá. De húzz csak ki egy lapot is! A szél már el is söpörte a kastélyt.

A történet ötlete egyedi. Egy ember, aki fordítva éli az életét. A csavar az benne, hogy nem csak a külsejében mutatja Benjamin az adott életszakasz jellegzetességeit. Amennyinek kinéz, annak a korosztálynak a viselkedését birtokolja. a húszas-harmincas éveiben éli a megfontolt férfiak 40-50-es éveit. Gyerekként volt morgód öregember. Amikor pedig a kora szerint vén, akkor lesz gyerekes.

A regény világán belül ez működik is. Fitzgerald pontosan megfesti, a környezete mennyire nem tudja ezt kezelni, és hogyan veti ki magából a különböző időszakaiban az összehang éveit leszámítva. Eleinte a szülei próbálkoznak, majd a saját fia lesz az, akinek szégyenkeznie kell az apja miatt, és mindenféle szabályt talál ki neki.

Ha mélyebbre megyünk, ebben benne van az, hogy nem szabad másnak lenni. A környezet elvár tőlünk valamit, a normák szerint kell élni. Ha valaki ennek nemet mond, egyedibb, annak viselnie kell a következményeket. Mondjuk, ebben a kisregényben az zavart, hogy a környezete úgy viselkedik, mintha Benjamin saját döntése lenne, mintha maga akarná fordítva élni az életét. Ugyan, hogy változtathatna valami ilyesmin?

A történetből film is készült, megváltoztatott cselekménnyel. Az életút nekem Fitzgerald történetében tetszett jobban, de a film egy dologban erősebb volt. Abban Benjamin lelke és teste nem volt összhangban. Amikor öregnek néz ki, a viselkedése akkor volt gyermeki. Amikor a teste vált gyerekké, akkor már a szelleme egy öregemberé volt. Úgy nekem jobban működött, mint pl. itt a vénségben megélt kamaszkor.

Ez azonban nem változtat azon, mennyire pontosan épített remekmű ez a történet. Ahogy semmi nincs túlírva, és Fitzgerald megválogatja a szavait. Őt nem ragadja el a saját története. Ahogy egy kisregényben is éles társadalom életképeket komponál… remek.

A dzsesszkorszak óriása Fitzgerald, komolyan sajnálom, hogy nem olvassuk többet ma is.

Fitzgerald: Benjamin Button különös élete - Mint szépirodalom: 90% minden szónak jelentősége van, gondos szöveg, érdekes történettel.

Szubjektíven: 75% a szövegét szerettem, de volt, ami a filmben jobban tetszett. Már itt jobb.