Háborús, mindennapos, harci kedvet fenntartó.

VI. György olyan korszakban került trónra, amikor Európának a kultúrájáért kellett küzdenie. A háborút megakadályozó politikai lépések hamar kudarcba fulladtak, és Anglia hadba lépett a náci birodalommal. Fontossá vált, hogy a király képes legyen szólni az emberekhez, lelkesíteni őket és hitet őrizni a háború borzalmai közepette. Logue továbbra is a király mögött állt, és a tőle telhető módszerekkel segítette, miközben a családjával igyekeztek ők maguk is túlélni a háborús mindennapokat. A fiai a fronton, otthon bevezetésre került a jegyrendszer, az éjszakai elsötítések. Egy különösen hideg tél mindenkit próbára tett. Közben színre lépett az angol politikus, aki minden idők legtöbbre tartott beszédei közül többet is elmondott: Churchill. A céljuk egy volt: kitartani és megnyerni a háborút. A fronton történtek, a külpolitikai lépések, az alattvalók mindennapjai, egyetlen célra összpontosítva.

A király beszéde, nagyban a filmnek is köszönhetően sikeres kötet lett. Így nem meglepő, hogy a szerzőpáros a folytatást is elkészítette. Kicsit bővítettek a témán, és egy érdekesebb dokumentumregényt sikerült összerakniuk.

A király háborúja a II. VH éveire koncentrál, és végighalad az évek eseményein. Felsorolja, mi történt a fronton, hogyan és mit ténykedtek az angol politikusok. Kiemelten fontos, hogyan igyekeztek az Államokat is bevonni és Hitler ellen hangolni.

Még téma a király beszédei, de azoknak már jobban átérezni, mi volt a jelentősége. Itt már nem csak arról van szó, hogy a királynak szólnia kellett tudni az alattvalóihoz. Itt már benne van, hogy háborúban álltak, mely főleg a kezdeti időszakban vereségekkel volt terhes. Az embereknek egyre több mindenről le kellett mondani, és meg kellett őrizni a hitet a győzelemben, és kitartásra buzdítani az embereket. Ennek egyik eszköze volt a beszédek sora. Az angolok szerencséjére színre lépett nagyobb pozícióban a kor egyik legjelentősebb politikusa, akinek a beszédeit máig a legjobbak között tartják számon. Churchill, akinek erről a korszakáról szintén született sikeres dokumentumregény és film is. (Valahol poén is, hogy VI. György és Churchill alakítója is Oscart kaptak ezekért a filmekért.)

De a szerzőpáros most nem csak ennyit mesél el. A történelem nagy eseményei, a király szerepvállalása mellett, a Logue család kapcsán a hétköznapi emberek háborús mindennapjai is a cselekmény részét képezik. Milyen volt létezni elsötétítés mellett, hogyan lehetett túlélni egy fagyos telet, amikor minden energiával takarékoskodni kellett, hogyan igyekeztek az étrendjüket otthon termelt növényekkel kiegészíteni.

Maguk a beszédek és a nyelvtanár – király közti órák most sokkal kevesebbet szerepelnek, szinte jelentőségük sincs. Így összességében jobb is a történet, mert nagyobb képet tud mutatni, és már korábban sem ez a része volt, ami eladta a könyvet. Személyesebb a hétköznapoktól, miközben a történelem utáni kíváncsiság is ki van elégítve.

Az előző kötethez képest a képanyagot hiányoltam. Ugyan a levelekből akad benne több részlet is, és érezni, hogy a családi krónikákat fellapozták, és forrásanyagokat is kutattak, de dokumentumregényekben mindig szívesen nézem a fotókat is. Ami most nem volt.

Stílusában sokkal regényesebb és mesélősebb ez a rész, mint az előző kötet. Könnyebb volt olvasni, és a figyelmemet is könnyebben megtartotta.

Ám azt nem lehetett nem észrevenni, hogy a szerzőpáros egyes esetekben ismétli magát, legfeljebb egy-egy anekdotával többet tesz hozzá ugyanahhoz a szöveghez. Pl. Erzsébet hercegnő és Fülöp kapcsolata. Az eljegyzésről szóló rész szinte szó szerint egyezik, csak most egy kamaszkori esettel több van a részben.

Szimpatikusabb és érdekesebb volt számomra, mint A király beszéde.

Logue & Conradi: A király háborúja – Mint dokumentumregény: 70% regényesebb, mindennapokat és történelmet átfogó regény.

Szubjektíven: 60% hiányzott a képanyag, de a témát jól átfogja, és személyessé formálja.