Házassági titkos, gyilkosos, játszmás.

A házasságuk első, de második ránézésre is tökéletes. Az asszony ingatlanközvetítő, a férfi golfoktató. Nem gazdagok, de jól élnek. Szépek és vonzóak, két jól sikerült kamaszt nevelnek. Szeretik egymást, és összetartanak. Ám a felszín alatt mindenki rejteget valamit, ami veszélybe sodorja az életvitelüket. Hiszen nem is olyan régen gyilkossá lettek, mindketten. Merész tervet eszeltek ki, hogy elleplezzék a tettüket, és a gyilkolás izgalmát is átélhessék még. Ám a férj nem vallja be, mennyire közel kerül a lehetséges célpontokhoz. Millicent sem mesélte el előre, kire és hogyan akarja terelni a gyanút. Az események beindulnak, és már képtelenek megállítani a folyamatot. Nem sejthették előre, hogy a lányuk mennyire kikészül a kialakuló helyzetben. Hogy a fiúk milyen zsarolásra vetemedik. Hogy az egymás előtti titkaik hogyan kérdőjeleznek meg mindent, amire az életük épült.

Elég nagy durranás lett ez a regény, és nálunk is kezd kialakulni a rajongói bázisa. Lesz belőle film is, ha minden igaz. De mit tud az Elbűvölő feleségem?

Ami elsőre megfogja az embert, a narráció. Már az elején kapunk egy csavart: látunk egy megismerkedési és csábítási jelenetet, majd hősünk bevallja, nekünk, mennyire hamis volt minden, amit eddig tudni véltünk. Elkezd beavatni az igazi életébe, és sodor végig a cselekményen. Van abban valami vonzó, ahogy átbillenünk az elbeszélővel a sötét oldalra és egészen másképpen gondolkozunk gyilkosságról és emberrablásról. Nem sűrűn akad olyan könyv, ami meg tudja tenni, hogy szimpatizáljunk és drukkoljunk egy olyan embernek, aki ártatlan nőket segít elrabolni és meggyilkolni. Hasonlították ezt a könyvet a Dexterhez, de Dexter bűnözőkre utazott. Az itteni áldozatok nem szolgáltak rá a kínokra és a halálra. Mégis, a szerző eléri, hogy átélje az olvasó a vadászat és hazugságok izgalmát.

Majd felfigyelhetünk arra, mennyire okosan épül fel a történet. Fokozatosan ismerjük meg a teljes történetet: hogyan kezdődött ez a helyzet, milyen lépések vezettek a jelenhez. Downing a cselekmény fő sodrába más-más idősíkokat kever bele, így folyamatosan tágítva az általunk látott képet.

Közben már lehet érezni, hogy közeledik valamilyen csavar. 2-3 nagyobb akad benne. Ha figyelmesen olvasunk, a nyomok ott vannak. Az Elbűvölő feleségem az okos könyvek közé tartozik, melyek előkészítik és logikussá teszik a fordulataikat. Van, amire rá lehet jönni. Ezeket mindig többre értékelem, mint amikor a semmiből bukkan fel egy új szereplő vagy új indíték. Itt meg van az út, honnan hova tartunk.

A főszereplő családnak 4 tagja van, és bár a férj az elbeszélő, mindenki annyira él a lapokon, hogy könnyeden visszaemlékszem rájuk. Mindenki összetettebb, mint elsőre látszik. A kamaszfiú, aki az első dackorszakát éli, az első szerelmet. Aki képes megzsarolni az apját, de sokkal gyermekibb indokkal, mint gondolnánk. A lány, aki kitűnő tanulóból lesz lelkibeteg, a végére mégis ő lesz, aki a vészhelyzetben cselekedni tud. Végül, maga a pár. Spoiler lenne belemenni, mit és miért titkolnak, ez hogyan árnyalja a jellemüket. Millicent, aki a címszereplő, a férj szemén keresztül jelenik meg előttünk, de még így is látszik, mennyire bonyolult és egyszerű ez a nő egyszerre. Általában furcsa, amikor egy női szerző férfi narrátort választ, mert legtöbbször érzelmesebb a narráció, mint a karakter, de itt működött és a végére pontosan érthető lesz az, miért kellett ő a narrátornak. Millicent előadásában nem is tudom, hogy nézne ki ez a történet. Ridegebb lenne, meg talán őrültebb is.

Talán a vége az, amiben kicsit többet vártam. Kerek és zárt, mondhatni még egy poén is jut a végére, csak nem ütötte meg azt a szintet, amit Gillian Flynn a Holtodiglan zárlatában.

Jó történetet vártam, azt is kaptam. Már alig várom a szerző új kötetét is!

Downing: Elbűvölő feleségem - Mint thriller: 95% okos kirakó, emlékezetes hősökkel. Logikusan vezet el a végjátékhoz.

Szubjektíven: 90% a vége miatt még vannak kis ellenérzéseim, de különben élveztem.