Trónért küzdő, testvéres, mágikus, szerelmes.

A királyságban van egy szokás. Mindig királynő uralkodik, akinek ikerhúgait kellett legyőznie a trónért. Ha egy királynő megszülte a hármas ikreket, párjával örökre elhagyja a szigetét. A lányok mindegyike más mágiát ural: van, aki a mérgek úrnője, más az elemeké, a harmadik a természeté. Amint 16 évesek lesznek, elkezdődik a halálig tartó harc. Mirabella, Katharine és Arszinoé most töltötték be a 16-ot, és hamarosan megkezdődik a játszma. Ám két lánynak súlyos titka van: Katharine egyáltalán nem immunis a mérgekre, Arszinoé egy virágot sem bír nyílásra bírni. Mira viszont az elemek régóta leghatalmasabb boszorkánya. Egyértelműnek tűnik, ki ül a trónra. A lányok támogatói azonban egyéb praktikákat vetnek be, hogy a saját hercegnőjük diadalmaskodjon: alsóbbrendű mágiát, megtévesztést. Miközben közeledik a kezdetet jelentő ünnepség, a lányok az első szerelem ügyeit is rendezni kényszerülnek, és Mira az emlékeivel is küzd. Ő hinni akarja, hogy nem kell egymást ölniük.

A fülszöveg alapján voltak elvárásaim. Mivel olvastam Blake egy korábbi sorozatát (A vérbe öltözött Annát) és tudtam, hogy ez ifjúsági fantasy, nem számítottam olyan harcokra a koronáért, mint a Trónok harcában. De azt hittem, közelebb lesz ahhoz a minőséghez, amit az Arkánum Krónikák képviselnek.

Így most csalódott vagyok. Nem elég, hogy még el sem indulnak a küzdelmek, becsapottnak érzem magam. Hol van a lányok harca a királynői címért? Ez az egész rész csak a bevezetés, aminek annyi a lényege, hogy minden lány eljut addig, hogy harcolni akar a trónért. Vagyis, egy egész kötetet kapott az, ami a fülszövegből kiderül. Három lány, egy maradhat és ő lesz a királynő. Konkrétan eddig a tudatig jutunk a kötet végéig.

Aminek el kellene adnia, hogy a lányokat segítő családok és papnők hogyan mesterkednek mindenfélében. A gond csak az, hogy annyira gyerekes ötleteik vannak, hogy inkább csak szánni tudtam őket, mint veszélyesnek látni. Egyesek sokkal hatékonyabbak voltak a saját királynő jelöltjüknek a megkínzásában, mint az ellenség elleni lépésekben. Hol marad valami nagyobb ötlet, valami mesteri fondorlat? Az cseppet sem átlátszó, hogy a mérgek használói mindenki mást próbálnak megmérgezni…

Pedig ötlet lenne a kötetben, mert változatosak a képességek és azoknak a használata. Igaz, nem éreztem, hogy egyenrangúak lennének, még ha a szerző egyes jelenetekben valamit fel is akar nagyítani. Pl. irányítani képes egyetlen medvét, és megijed tőle az a lány, aki az elemeknek parancsol. Könyörgöm: uralja a tüzet, villámokat tud szórni! Nehogy egy medve miatt akadjon ki! Beleküld egy villámot, felgyújtja, nem tűnik életveszélyes helyzetnek. A mérgek is akkor veszélyesek, ha nincs kóstolód.

A lányok szerelmi élete még nagyobb katasztrófa. Igaz, a legrosszabb nem az ikrek közül valaki. Mindenki környezetében akad egy fiú, aki a nagy Ő lehet a számára. Mindegyik szálon megy is a romantika. Van viszont egy, Joseph, aki két lány között őrlődik. Mira is tetszik neki, viszonyba is bonyolódnak, míg Arszinoé legjobb barátnőjét tartja a szerelmének. Az egyik jelenetnek nyilvánosan védi Mirát és megcsókolja, a következőben már a másik lány betegágya mellett fogadkozik, hogy többé nem téveszti szem elől. Éppen az a lány kell neki, aki a közelében van? Borzalmas.

Gyerekesek a lányok, és egyikről se tudom elképzelni, hogy jó királynő lenne – még Mira a legszimpatikusabb. Mondjuk, alapból a királyság rendszere is ostoba. Mintha a Tanács lenne, aki csak kirakatnak használja a királynőt, és az igazi hatalom az övék lenne. Majd kiderül, mert elvileg a következőkben már egymás ellen indulnak a királynők.

Folytatás ősszel érkezik, bízom benne, hogy ennél értelmesebb és kevésbé csajos történettel.

Blake: Három sötét korona - Mint YA fantasy: 55% hosszas előkészítés, sok tekintetben gyerekes konfliktus, de ötlete van.

Szubjektíven: 45% nem szerettem meg a királynőket, és sok a béna konfliktus. Joseph… jaj.