Fülszöveg:
Immár minden halhatatlan tud Izaráról. Mialatt apja a Phalanx tömlöcében tölti megérdemelt büntetését, a Liga beidézi Arit. Kénytelen kétes megállapodásokat kötni annak érdekében, hogy a katakombák fővárosában ő életben, a Luciannal való tiltott köteléke pedig titokban maradjon. Ám nem csupán a Nagytanács elé kell állnia, hanem a boszorkányokkal és Lucian családjával is szembe kell néznie… Egyre jobban belegabalyodik a hazugságok, vádak és kétségek hálójába. Átláthatatlan, hogy ebben a zűrzavarban ki mozgatja a szálakat, ezért Arinak nemcsak saját életét kell féltenie, hanem szerelméét is.
Szerintem:
Sok sorozatnak az a baja, ha megvolt
a nagy leleplezés, a szereplők megtalálják a párjaikat, onnantól nehéz értelmes konfliktust vinni a cselekménybe. Kicsit ezt éreztem most is: Ariana az Izara, megvan a helye a természetfeletti világban és ott van neki Lucian is.
Mi maradt konfliktusnak? A kötet jelentős részében annyi, hogy rejtegetni kell a szerelmüket és annak komolyságát. Elkezdik fejtegetni, hogy mivel a lánynak túl nagy lehet a hatalma, sokan félnek tőle és a halálát akarják.
A végére lesz konkrétabb akció és veszély is – Ari élete veszélybe kerül, ezért szövetségek köttetnek és csaták, szabadítóakciók veszik kezdetét. A végére lesz párbaj, politikai ügyeskedés is.
Persze, menet közben akadnak mű-konfliktusok, valahogy ezt a lapszámot el kellett érni. De ezek más a nagyon klisék, és jobb lett volna nélkülük. Lucian apja fenyegeti meg a lányt, hogy törje össze a fia szívét, vagy végez vele. Ari anyja akad ki, hogy a lánya egy démonnal jár. Vagyis, olyasmi, amivel 2-3 fejezetet el lehet húzni a történetet, de a nagy egészhez keveset adnak hozzá.
Egyre jobban idegesít, hogy a hősnő egy kamaszlány és ennek megfelelően gyötrődik. Konkrétan le is van írva és rá is kérdez, hogy egy többszáz éves halhatatlan, mint Lucian, mit akar egy olyan 18 évestől, mint ő? Lucian persze ad egy olyan választ, amit mindenki hallani akarna. De attól még tény marad, hogy Ariana mennyire éretlennek és fiatalnak tűnik túl gyakran. Mennyire sokat emészti magát olyanokon, amiken nem kellene. YA, így ez a zsánerrel jár, de akkor is fárasztó. Pláne, hogy annak a bizonyos nagymonológnak a végén, amiben Lucian elmondja, mi mindent szeret benne, a lány nem ismer magára. Azt kell mondanom, én sem. Az egy elvakult, szerelmesen felnagyított jellemzés, Ari még nem tart ott szerintem.
Karakterfejlődés nincs. Sőt, éppen kevesebbnek érzem attól az egyik főszereplőt, hogy elveszik a rosszfiús bája. Lucian már csak Ari párjaként, a nagy védelmezőjeként van jelen, és ettől nekem színtelenebb a figura.
Azt meg nem is fejtegetem, hogy a Trixie egér meg hasonlók cselekménybe vétele mennyire nem tetszett. Aranyos akarhatott ez lenni? Engem inkább idegesített.
A világa csak egy nagyon keveset bővült. Nem is annyira fantasy elemekkel, inkább csak politikával és a rendszer romlottságának elemeivel.
A stílusa sem lett jobb – kamaszos, érzelmes, túlírt.
A dinamika, a több cselekmény a végére javít rajta, de ahhoz nagyon hosszú a kötet, hogy ez igazán fel tudná húzni. Azzal együtt, hogy elég nagy nyitott véget és fordultot dobott be Dippel a végére.
Számomra nem tud kiemelkedni, csak egy átlagos YA romantikus fantasy sorozat. Ami viszont ötlet, és tetszett: a borítók. Összeillik az arc két fele, ahogy az első és a második kötetet egymás mellé tettem. A 3. rész már e-könyvben van meg, így ez az élményem már nem lesz meg később, de attól még jópofának tartom.
