Fülszöveg: 

Ari biztos benne, hogy örökre elvesztette Luciant, ezért a felelős felkutatására indul, hogy bosszút álljon szerelméért. Nemides, Lucian apja az első számú gyanúsítottja, a hatalmas démon viszont nem hagyja, hogy sarokba szorítsák. Ari újra és újra zsákutcába fut, ezért kénytelen Tristantól is segítséget kérni. Azonban ez a kapcsolat az Omega vezetőjével nem marad következmények nélkül. Ráadásul egy veszélyes brachion is Ari nyomába ered, egy régi ismerős, aki teljesen felforgatja a lány életét. Az igazság keresése során félelmetes titkokra derül fény, Arinak pedig mérlegelnie kell, mekkora árat hajlandó fizetni azért, hogy megmentse a barátait.

Szerintem: 

Eddig ez a kedvenc részem – végre

jobban pörögtek az események, és több tétje volt a harcoknak. Persze megint van nagy nyitott vég is, de ez már lassan a sorozat védjegye.

A cselekmény: mozgásban van végig. Az elején megijedtem ugyan, hogy az Újhold példáját követve Lucian nélkül majd Ari magába fordul és szenved, de ő inkább bosszúhadjáratba kezdett. Aztán jöttek sorra a fordulatok is.
Azzal nem vádolnám a kötetet, hogy mennyire eredeti. Nagyon sok ötlete ismerős volt máshonnan - pl. a harcosok teremtése beidézte az Árnyvadászokét, és klisésnek is mondanám – az amnézia kifejezetten ilyen. De mondhatnám a végét is, ami valósággal magát lopja. A Csendes víz majdnem ugyanilyen véget kapott, csak most Ari hal meg, majd kiderül, mennyire véglegesen – míg korábban Lucian tűnt holtnak.

Most először volt olyan érzésem, hogy szimpatikus nekem a hősnő. Most nem várt megmentőre, nem tűnt annyira kamasznak sem. Hanem annak a természetfeletti lénynek, Izarának végre, akinek van ereje és oda is csap, amikor kell. Harcol, nyomoz, küzd, áldozatot hoz és nem az érzésein mereng vagy sajnálja magát.
Még valahol azt is értem, miért tett jót Luciannek az amnézia. Újra az a csibészes, kevésbé papucs szereplő lehetett, aki kezdetben volt, és nem a hősszerelmes eggyel korábbról.

Azt is díjaztam, hogy Dippel nem ment bele egy felesleges szerelmi háromszögbe, ha az esélyét meg is adja. Hiszen Tristan szívesen megismerné közelebbről Arit, de a lány szilárdan kitart a szerelme mellett, minden körülmények között.

A világa új elemeket kap, de ez csak a boszorkánykirálynőt jelenti. A meglevő lényeket, kapcsolatokat használja és küldi harcba a szereplőket. YA fantasynak elmegy, ha egy-egy részlete zavar is. Az egész Tanácsot ilyen könnyen el lehet kapni? Szégyen.

Elég olvasmányos, de nem a szövegért olvassuk. Abban tizenkettő egy tucat, de most sokat javított rajta a kevesebb érzelmi ömlengés és a pörgőbb cselekmény.

Még egy rész biztosan lesz, már érdekel is, mit hoz még ki ebből Dippel.