Kamaszos, középiskolai, zaklatós.

Robert kamasz, aki a barátaival van bulizni. Már hazafelé indulna, amikor feltűnik neki, hogy a telefonját elhagyta. Szerencsére megtalálja, és már a mobiljával megy haza. Másnap viszont azt kell tapasztalnia, hogy még a barátai is tartják tőle a távolságot. Sokan beszólnak neki, és úgy tesznek, mintha valami komoly bűnt követett volna el. Meg kell kérdeznie, mi történt. Valaki az ő telefonjával készített egy fotót, és feltette a fiú oldalára. A kép két osztálytársukat ábrázolja, csókolózva. A botrányt az okozta, hogy ők mindketten mással járnak, és most szakítottak velük, mert Robert beárulta őket. A fiú hiába mondja el, hogy ő nem tett semmit, nem hisznek neki. Egyre durvábban kezdik el zaklatni, és amikor egy maszkos a neten kiáll mellette, még jobban elvadul a helyzet. Az egyetlen kiút, ha rájön, ki tette ki a nevében a képet és leleplezi.

A Scolar kamaszoknak szóló zsebkönyvei közül eddig 4 jelent meg, sorszám szerint ez a 3. darab. Erre is igaz, hogy egy tipikus, korunkra jellemző problémát állít középpontba, és ez is német történet.

Ami csak azért zavaró, mert tele van a kötet utalásokkal. Robert szereti a zenét, és rengetegszer találkozni azzal, mit hallgat éppen. Olyan sikeresen helyi zenéket és bandákat szeret, hogy semmi nem volt benne, amit ismertem volna. Általában nem akadok fent ilyesmin, még ötleteket is merítek, mit kellene meghallgatnom/néznem. De itt azért, hogy semmi nincs, amit ismernék… Ok, fiú a szerencsétlen, nem fog csajos zenéket hallgatni, de miért nem tud legalább egy olyat, ami világszinten ismert? Így nem kedvet kaptam a zenehallgatáshoz, inkább felhúztam magam. Gondolom, eredeti német közegben otthonosságot teremt. Nálam nem.

Ha már az idegeim húzásánál tartunk – a 4 kötetből ez volt az eddigi leggyengébb. Köszönhetően annak, hogy ennek van a legkomolytalanabb konfliktusa. Igen, az iskolai zaklatás komoly, de itt egy közölt fotón akad ki mindenki ennyire? Nem is pikáns, hogy korhatáros tartalma legyen. Számomra nem hiteles, hogy az egész közösség, még a fiú focicsapatának vezetősége is megrója. Túlzott. A reakciók alapján szexvideót kellett volna terjesztenie, vagy összevágnia valami gyalázkodó üzenetet. Az meg csak fokozza a helyzetet, hogy Robert ártatlan, de ez senkit nem érdekel. Még a rendőrség is bűnösként kezeli – ezért kijött itt a rendőrség. Vicc.

Kicsit azt is érzem, hogy nem a megfelelő személyre haragszik itt mindenki. Az a lány és az a fiú csalta meg a párját. Nem kényszerítette őket senki, hogy titokban összejöjjenek és csaljanak. Ők csinálták! Nem így kellett volna kiderülnie, de mégiscsak ők voltak, akik hibáztak. Mégis, őket kezelik áldozatként. Vagyis, ebben a regényben a cinkosok a jófiúk. Mindenki tudja, hogy csalók, csak a szerencsétlen szerelmeik nem. De mindenki úgy tesz, mintha rendben lenne. De attól még nem lesznek rendben! Hogy is van az a vers? Vétkesek közt cinkos, aki néma? Kiakaszt, hogy ennek a könyvnek nem ez a logikája.

Nem jó az üzenet, emiatt. Plusz, sokat kapunk Robert szenvedéseiből, miközben a cselekmény hirtelen és nagyokat ugrik. A semmiből elválnak a fiú szülei. Egyetlen, szinte mesebeli húzással meglesz az igazi felelős.

Annyira felhúzott a félresikerült üzenet, hogy azzal nem is tudtam foglalkozni, különben milyenek a szereplők. Nem is nagyon fontos, mert itt egy helyzet, egy zaklatási hullám és annak következményei a fontosak. Elég üres is mindenki, 2-3 tulajdonsággal jellemezhető, vagy annyival sem.

Nagyon nem az én kötetem volt, és kamaszoknak se ajánlom. Ne neveljünk cinkosokat!

Höra: Célkeresztben - Mint ifjúsági: 20% még az üzenete sem tisztán pozitív, össze is van csapva kissé.

Szubjektíven: 10% nem szerettem a szövegét, a konfliktusait és főleg nem a konfliktusát.