Igazságosztós, múlttal szembenéző, szerelmes.

Matt életét meghatározta az apja története. A bunyósé, aki elhitte, hogy 40-en felül is bajnok lehet belőle, pedig csak játszottak vele, hogy a fogadásokon sok pénzt nyerjenek. Le kellett volna feküdnie – nem tette. Megölték érte, és ügyvédnek tanuló, vak fia élete új fordulatot vett. A rendőrség nem tudott igazságot szolgáltatni. Miközben Matt látszólag folytatta az életét, lediplomázott és a barátjával ügyvédi irodát nyitott, egy új, éjszakai ént is felépített. Ő lett a Fenegyerek, aki elszámolt azokkal, akikkel a törvénynek nem sikerült. A vaksága igaz volt, ám az anyag, mely a szeme világát elvette, egyéb érzékeit emberfelettivé tette. Matt pedig edzett, hogy fizikailag is bírja a harcokat. Már hírneve kezdett lenni, amikor az ügyvédi irodába felvett titkárnő, Karen megdobogtatta a szívét. Fenegyerek és Matt, a bűnözőkkel is felvenni a harcot és a magánéletben is boldognak lenni, úgy tűnt, megvalósulhat.

A történetek újramesélhetők, megújulhatnak. Minden korszak olyanná alakíthatja, ami nekik legjobban megfelel. Zsánertől függetlenül egy-egy hős történetét mindig el lehet mondani másképpen. A képregényekre is igaz ez – még csak multiverzumokban sem kell gondolkodni, hogy új színeket adjanak egy-egy karakternek.

Daredevil, a magyar fordításban Fenegyerek egy vörös ördög jelmezben üldözi New York utcáin a bűnt. Marvel karakter, és Frank Lee sokat tett azért, hogy ez a karakter olyan legyen, amilyennek ismerjük. Így a jelen kiadásban nagyon tudtam értékelni, hogy ő az, aki az előhangot jegyzi. A dicsérő szavai után lehetett bizakodni, hogy színvonalas a történet.

Loeb olyan képregényeket jegyez, melyekben szó szerint új színeket ad a klasszikus Marvel hősöknek. A zöld Hulk tőle szürke színt kapott, a vörös Fenegyerek pedig sárgát. Ahogy Hulk esetében is tette, a kezdeteket meséli el újra. Amikor Fenegyerek még nem híresség és befutott igazságosztó, hanem az első lépéseket teszi meg a legendává válás felé.

Loeb otthonosan mozog a Marvel Univerzumban, és e történeten belül is megmozgat más történetekből ismerős figurákat. Matt ügyvédi irodájának ki lesz az első ügyfele? A Fantasztikus Négyes. Az egyik ellenfele, akivel meg kell küzdenie, a Bagoly. De viaskodik Elektróval is, aki klasszikusan Pókember ellenfele. De fel lehet fedezni más ismerősöket is, mindenkit nem leplezek már most le. Ha valaki szereti a Marvel történeteket, tudja értékelni ezeket a kikacsintásokat.

Igaz az is, hogy hasonló az alaphelyzet, mint a Hulk: Szürke esetében. Ha egy aforizmával akarok élni: Keresd a nőt! Hulk számára Betty, Fenegyerek számára Karen az, aki miatt most átgondolja a múltat. Bruce egy pszichológussal beszélgetett Betty halála után, és gondolta át a dolgokat. Karen sincs már, és Matt egy levelet ír neki. Majdnem ugyanaz a keret.

A hősi tettek miatt van benne akció, Karen miatt érzelmek. Jót tesz a képregénynek, ahogy ez a kettő ötvöződik. Az egyik izgalmas és kalandos, a másik emberi. Az csak a személyes kínom, hogy Karen nagyon nem szimpatikus a számomra. Biztos a sorozatból hoztam az ellenérzéseim, ahol rühellem a Karent életre keltő színésznőt.

A történet tehát rendben van, arra nincs panasz. Ugyan Karen karaktere nem tetszett, de erre előzetesen számítottam is. Előítéletes vagyok irányába.

A grafika már nehezebb dió. Sokkal inkább tetszett, mint a Hulk képregény. A címlapok jól sikerültek, és a mozgás dinamikáját is sikeresen megragadta a rajzoló. Maguk a figurák, amelyek ha nem is bántják a szemem, de nem is tetszettek. Az arcok legkevésbé, de máskor az emberi alakokkal is voltak fenntartásaim. Tudom, nem minden képregény olyan rajzokkal készül, mint a Thor: A mennydörgés istene, ha már Marvel.

Összességében azonban egy kellemes képregény volt ez, ami tetszett is.

Loeb: Fenegyerek – Sárga - Mint képregény: 75% új oldalról mesél el egy ismert történetet, érzelmekkel és akciókkal.

Szubjektíven: 65% Karen nem éppen a kedvenc szereplőm, a rajzok se pont az ízlésem.