Világba illeszkedni próbáló, kívülállós.

Glória még fiatal nő, szinte kamasz volt, amikor bevonult egy zárdába. Ott lett belőle Glória nővér, és szerette is azt az életet. Már harmincas éveiben jár, amikor a politikai vezetés elkezdi bezárni a szerzetesrendeket és zárdákat. A nő otthona is ilyen sorsra jut. Glória kénytelen civilként hazatérni anyjához és testvéreihez, de nem találja náluk a helyét. Más állást szerez, és igyekszik alkalmazkodni. (Glória) 60 feletti vénasszonyok levélben és telefonon tartják egymással a kapcsolatot. Nővérek, akik elszakadtak egymástól. Erzsi körül azonban most feje tetejére áll a világ: feltűnt Paula, egy egykori ismerős, aki feldobja az életét. Ám hamar megkeseredik Erzsi öröme: Paula arra a férfira vetette ki a hálóját, akit Erzsi a sajátjának tekintett. (Macskajáték)

A Helikon adja ki sorra Örkény István életművének köteteit, ebben éppen kettő kisregény kapott helyett. Elsőre nem is értettem, miért pont ez a kettő került egymás mellé. Hiszen mi közös van egy egykori apáca, és szerelmi ügyeken nyüglődő öreglányokban?

Van azonban valami más, ami összeköti őket. Az, hogy se Glória, se Erzsi nem tud helyet találni magának a társadalom normái között. Mindketten kívülállók és valamennyire nevetség tárgyai, bár erről nem tehetnek.

Glória apáca volt, és olyan értékrendje, világnézete van, ami megkülönbözteti a környezetétől. Ő felháborodik azon, hogy az udvarlója nős, azonnal megszakít minden kapcsolatot. Pedig Béla válna érte, és házasodni akar. A barátok nem is értik, miért nem várja meg. Glória normája egészen más, mint az övék. Glória számára a házasság szent, és akkor sem lenne egy frigy szétszakításának oka, ha az a házasság már korábban is haldoklott. A környezetében levők is érzik, hogy ő más. Mintha lenne valami aurája. Ez a történetben direkt is szerepel: mintha lenne egy volt apáca kisugárzása, amit nem tud leküzdeni.

Erzsi a kora miatt válik kitaszítottá. Egy 65 körüli nőtől senki nem akarja hallani, még kevésbé látni, hogy még van szerelmi élete és a férfiak miatt keveredik zűrbe. A testvére, a lánya, a környezetében mindenki ellenzi, hogy Viktorral mi van köztük, majd egyenesen nevetségesnek és őrültnek tartják, amikor féltékeny lesz Paulára. Hiszen ezzel egy tabutémát feszeget. Mintha attól, hogy valaki idős, minden libidó és erősebb, szenvedélyesebb érzelem meghalna benne.

Örkény ezt a témát már akkor felvetette, de még napjainkban is a tabuk között szerepel. Kicsit kétszínűnek is érzem magam, mert agyilag tudom, hogy a kor nem függöny, ami minden érzelmi hullámzást lezár. Amíg él, érez és küszködik az ember. Ugyanakkor én sem vagyok vevő arra, hogy nyugdíjasok szerelmi életéről olvassak. Miközben tudom, hogy ez is természetesnek kellene legyen, taszít a téma. Azért én nem nevetségesnek tartom, engem inkább undorít. Bármennyire ocsmányul is hangozzon ez.

Mindkét történetben Örkény erősen megragadja a kívülállóság tárgykörét. Mindkettőben tömören, lényegre törően mondja el a történetét. Mindkettőben kevés vonással is erőteljes karaktereket alkot.

Mindketten ott van az örkényi groteszk is, ha nem is olyan tisztán, mint az egyperces novellákban. Sajnos, nem először veszem azt észre, hogy a groteszk és szatíra az a zsáner, amiben a humort hiába tudom, hol keressem, nem tudom megragadni. A dráma és a fájdalmas részek ragadnak meg, és le is törnek. Ezt most is tapasztaltam.

Talán nem ezek a legsikerültebb darabjai az életműnek, a kedvenceim biztosan nem lesznek, de még bőven van a kiadó tarsolyában történet. Jön újabb kötet, Örkény műveit összességében szeretem, úgyhogy majd mesélek még más történeteiről is biztosan.

Örkény: Glória – Macskajáték - Mint szépirodalom: 70% tömör cselekmény és szöveg, jó érzékkel megragadott szereplők.

Szubjektíven: 50% nem nagyon találtam szimpatikus hőst, és az üzenet sem az enyém.