Házasságos, titkokat rejtő, összeesküvős, bosszút álló.

Sutton és Ethan a tökéletes párnak tűnik. Mindketten sikeres írók: Ethan kortárs szépíró, Sutton a könnyedebb műfajban népszerű. Mindketten gyönyörűek, és látszólag tökéletesen passzolnak, illenek egymáshoz. A látszat azonban csalóka: Sutton egy napon eltűnik. Hamarosan a rendőrség már a férjét gyanúsítja, hogy meggyilkolta az asszonyt. Talán megcsalta? Talán őt okolta a csecsemő kisfiuk haláláért? Ethan minél jobban keresi az igazat és védené magát, annál gyanúsabbnak tűnik. Közben Sutton menekül, rettegve attól, mit titkol előle a férje, és mélyen elrejtve a saját titkait. Ám a múlt elől nem lehet futni, főleg akkor nem, ha a nyomába ér, és kezd tönkretenni mindent, amit valaha szeretett és amiért megdolgozott. A párnak össze kell fogni és őszintének lenni – így talán nem csak az életük, de a jövőjük is sikerül megmenteni.

Vannak olyan könyvek a thrillerek között is, amelyek annyira mély nyomokat hagytak benne, hogy már egy hasonló történetről is eszembe jutnak. Ilyen Flynn Holtodiglan című kötete is. Ez a történet hamar elérte, hogy eszembe jusson – ebben is eltűnik a feleség, és a férj a gyanúsított. De Ellison az alapot leszámítva nem lépett Flynn nyomdokaiba.

Bár a feszültséget végig tartja, nála sokkal fontosabbak az érzések és kevésbé thriller a történet. Az elején az okozza a kérdést, hogy miért mehetett el Sutton. Ahogy Ethan töpreng, szenved, átgondolja kettejük történetét és miközben lassan a jelenben is haladnak előre az események, folyamatosan kapjuk a jeleneteket, melyek megmagyarázzák, hogy jutott el a pár ebbe a helyzetbe. A nagy szerelem, a csalódások, a titkok. Sok-sok kirakósdarab, melyek elvezettek a probléma kirobbanásához.

Van egy másik elbeszélő is, aki már kicsit az eseményeket kívülről magyarázza és minősíti. Valaki gonosz és sötét, aki bosszút akar. De Ellison direkt úgy fogalmaz, hogy több karaktert is bele lehessen látni. Valaki tönkre akarja tenni a párt, vagy az egyik felét. Sutton, Ethan, vagy valaki egészen más? Ez ad egy plusz feszültséget, ami miatt már kezdetektől nem csak egy párkapcsolati drámát kapunk, hanem thrillert is.

Ahogy a regény második felébe érünk, többet fed fel a szerző, mit tesz ez a gonosz valaki. Már összeesküvésekben járunk, az események is elkezdenek felpörögni. Továbbra is fontos lesz a házaspár lelki és érzelmi állapota, de már a tényleges izgalmak is megjelennek, nem csak a belülről fakadóak.

Lesz benne olyan fordulat, ami azért megcsapott. Az a bizonyos ármányos karakter nagyon sötét dolgokra vetemedik. Talán azért is más ez a regény, mint a Holtodiglan, mert az itteni gonosz egyszerre idézi Flynn hősnőjének gátlástalanságát, és sokkal szappanosabb húzásai is vannak. Mintha egyszerre lenne benne valami zseniális és valami nagyon gyerekes is.

Ettől függetlenül a végső két csavar nem igazán nyerte el a tetszésem. Minimálisan van előkészítve, hogy ki a gonosz és miért. Jobban szeretem, ha ennél logikusabban vezet el eddig a szerző. A pedig, hogy a drámai hatásból vissza is vesz kicsit a végére, hogy nagyobb legyen a vége rózsaszín árnyalata, még irritált is. Ha valami durvát és merészt meglépett, miért kell az utolsó fejezetben elvenni az éléből?

A két főszereplőt érzelmeiben is mélyen bemutatja a szerző, és kiemelten foglalkozik a kapcsolatukkal. Nem is simán karakterközpontúnak érzem ezt a thrillert, hanem házasság fókuszúnak. Mennyi kell, hogy a szerelem és bizalom elvesszen? Milyen könnyen változnak meg az érzelmek? Extrém helyzetet ábrázol a könyv, de az ereje abban rejlik, hogy első pillantásra még nem látjuk, hogy egy külső erő mit tett, hanem belülről tűnt rothadtnak.

Egyszer mindenképpen érdekes volt, jól állt neki az érzelmes megközelítés.

Ellison: Hazudj nekem! - Mint thriller: 65% folyamatosan tartja a feszültséget, néhol meglepő, de egy része mesés.

Szubjektíven: 70% szerettem a hangulatát; bár nagyobb csavart, eredetibb megoldást vártam.