Egy ideig a nappaliban mászkáltam, és igyekeztem kiötölni valami fegyvert, amivel előnyhöz juthatok. Ortega erősebb, gyorsabb és sokkal tapasztaltabb nálam, ráadásul jobban ellenáll a sérüléseknek, mint én. Hogy a francba választhatnék ki olyan fegyvert, ami felér ezzel? Feltehetően, ha a párbaj átmenne egy pizzaevő versenybe, lenne esélyem, de kételkedem benne, hogy a Pizza Spress Éhes férfi fantázianévre elkeresztelt különlegessége szerepelne az engedélyezett fegyverek listáján. (Butcher: Halotti lepel)

A szeretet a ragasztó. Ha ügyesen használják, szinte bármit helyre lehet vele hozni. (Roberts: Biztos menedék)

– Hogyan kapta a kardját?
Ép kezével oldalra nyúlt az ágyra, ahol ott feküdt a kard, és megpihentette tenyerét a markolatán.
– Esparacchius. Michael adta.
– Ugyan mióta mászkál Michael Oroszországban?
– Nem az a Michael – helyesbített Szanja. Ujjával felfelé bökött. – Hanem akit Mihályként is ismernek.
Egy percig csak meredtem rá, majd kiböktem:
– Tehát egy arkangyal átadott magának egy szent kardot, azt mondta, hogy menjen, és harcoljon a gonosz erőkkel, és valahogy mégis ateista maradt. Így érti?
Szanja mogorvasága visszatért.
– Nem találja ezt rendkívüli hülyeségnek? (Butcher: Halotti lepel)

Elmúlt a népmesei varázsod – közöltem vele. – Hacsak paraszt mivoltodat nem tekintem annak. (Gaura: Vámpírok múzsája)

De most, ha valaki megtalál a problémáival, azt gondolom: „Hagyd abba a nyavalygást, és csinálj már valamit!” (Holleeder: Júdás)

Az embernek minden óráját úgy kell megélni, mintha az lenne az utolsó – mondta –, és minden napot úgy, mintha halhatatlan lenne. (Quinn: A vikomt, aki engem szeretett)

De ha más nem, már az is jó, hogy a sok rossz dolog olyan sokkal jobbá teszi azt, ami jó. (Ragan: A pók fogságában)

Az érdemes célokat ritkán lehet gyorsan elérni. (Butcher: Halotti lepel)