Bosszút állós, életben maradásért küzdő, családos.

Rudolf trónörökös halálát követően a Habsburg császári trón örököse Ferenc Ferdinánd főherceg lett. A férfinak meg kellett küzdenie azzal, hogy nem volt olyan népszerű, mint halott unokatestvére. Meg kellett küzdenie azzal is, hogy az udvar egyaránt ellenezte a politikáját és a házasságát. Egy cseh grófnőt vett el, ám ennek feltételeként alá kellett írniuk, hogy a nő nem tarthat igényt a férjével egyenrangú címekre, a gyermekeik nem lehetnek örökösök. Még a Habsburg nevet is megtagadták tőlük, a Hohenberg nevet használhatták. Hitler Bécsben próbált megélni és festészetet tanulni, míg Ferenc Ferdinánd a maga harcait vívta. Ez volt az időszak, amikor Hitler későbbi nézetei elkezdtek kialakulni. Többek között a Habsburg-ház gyűlölete is. Mire a II. VH kitört, a Hohenberg árvák felnőttek és saját családot alapítottak. Ahhoz elég Habsburg-vér folyt bennük, hogy elvegyék az otthonuk, meghurcolják őket, hiába nem tekintette őket a császári család egyenrangúnak. Hitler sem tett különbséget, aki első osztrákként Miksa és Ernő hercegeket záratta Dachau poklába. A feleségeik nagyon küzdöttek értük, miközben a világháború egyre jobban terjedt és pusztított.

James Longo kötetéről hamar látjuk, mennyire gondos munka. Alapos, sokrétegű, és egyszerre történelmi, szórakoztató olvasmány is. Ha nem a megtörtént eseteket dokumentálná, simán elmenne család- vagy történelmi kalandregénynek is.

A két témája, Hitler és a Hohenberg hercegek/hercegnő sorsa párhuzamosan van bemutatva. Longo nagyon odafigyelt arra, hogy mindent nagyon alaposan, a kezdetektől mutasson be. A testvérek születése, felnőtt kora előtt már pontosan ismerjük a körülmények, ami miatt nem Habsburg hercegi címük volt. A szüleik, a kor, a család hozzáállása az árvákhoz, a hétköznapjaik és a különleges ünnepek, mind részletesen és logikusan van benne a kötetben. Így talán a címhez képest hosszas a felvezetés, de megvan a maga célja. Nem csak a tényleges eseményeket, hanem az indokokat is feltárja a szerző.

Hitler esetében ugyanilyen alapos a kötet. Emberként, és nem szörnyetegként lép elénk a férfi, aki aztán felégette a világot. Longo logikusan leköveti, hogyan alakultak ki a rögeszméi és a későbbi nézetei. Nem elítélni, megérteni igyekszik. Valahol brutális is, hogy milyen kis sérelmek vezettek el addig, amit mindenki ismer a történelemből.

Majd maga a VH, amikor a családok igyekeztek életben tartani a hercegeket. Félig propaganda értéke is volt annak, hogy a Hohenberg hercegek a táborban vannak, ahol a legalantasabb feladatokat bízták rájuk. Elég sok thriller, horror olvasmányélményem van, így el tudok képzelni sötétebb sorsot is, de azért a náciknak sem kellett a szomszédba menni ötletekért, mi sértheti legjobban a hercegeket. Látjuk, ők mit éltek túl, miközben a feleségeik és nővérük a kiszabadításukon dolgozott. Ahhoz is nagy bátorság kellett, hogy folyamatosan írják a leveleket, külső segítséget kérjenek, és személyesen ellátogassanak olyan emberekhez, akiktől akkor már mindenki rettegett. De nem adták fel.

Így annak ellenére, hogy borzalmakról és igazságtalanságokról szól ez a könyv, mégsem negatív a hangneme. Sokkal inkább ünnepli a bátorságot és az összetartást. A hitet. Mert nem csak az kegyetlen, amit ez a család a náciktól szenvedett el. Ahogy a Habsburg vérrokonság miatt a kormányok bántak már a gyerekekkel is… Mégis, ez a család nem bosszút akart és nem keseredtek meg. Túléltek, és annak örültek, ami megmaradt. Annyira nehezebb, de annyival pozitívabb is az, amit ők megvalósítottak. Talán ezért is volt jó élmény a könyv, minden leírt szenvedés és borzalom ellenére.

Ráadásul nagyon regényszerű a stílusa, miközben tele van tényekkel is. A képanyagát külön is kiemelném, nagyon jó volt lapozgatni a kötet végén. Jól sikerült könyv, érdekes és jól megírt.

Longo: Hitler és a Habsburgok - Mint dokumentumregény: 90% család- és történelmi regényként is olvasható. Alapos.

Szubjektíven: 100% egyszerre szórakoztató és nagyon érdekes is. Igényes kötet.