Nyomozós, bosszút állós, családi ügyes, gyilkosos.

Carrie végre elhagyhatja az elmegyógyintézetet. Sikerült bizonyítani, hogy se nem skizofrén, se nem gyilkos. A féltestvére, Cathrin intézte úgy a dolgokat, hogy mindenki, még Carrie is gyilkosnak higgye magát. Most azonban vissza kapja a jelvényét, és a nő után eredhet, miközben Eric mellett a boldog szerelmet is megélheti. Ám Cathrin is figyeli őt, és elég aggasztó dologra hívja fel a figyelmét: Eric hazudik neki. A családjáról, saját magáról is. Mire Carrie a dolgok végére járhatna, egy fenyegetés miatt neki és a féltestvérének, George-nak el kell rejtőznie. A terroristák a nyomukban vannak, nem is sejtik, hogy mekkora veszélyben vannak. Ez lesz az, ami váratlan szövetséget is hoz: Cathrin számára az öccse az egyetlen, akiért képes áldozatot hozni. Összedolgozik Erickel, amikor George élete a tét.

Greta May magyar szerző, akinek ez nem is az első kötete. Korábban már olvashattuk Carrie és Cathrin egy-egy történetét is, és most összeérnek a szálak. Eddig az volt a benyomásom, hogy egy csajos, guilty pleasure élménysorozat ez, amelyben akad némi krimi vonal is, de nem az benne a lényeg.

Igazság szerint ez erre a kötetre is áll. Hiszen a rendőrség nyomoz Cathrin után, aki továbbra is mesterkedik a nővére életének megkeserítésében és az öccse biztonságba tartásán, miközben egy bérgyilkos élettársa. Az új szál, a terroristák, akik bosszút akarnak állni, szintén belefér ebbe a vonalba.

Csak éppen erre a kötetre annyira elszállnak, mesebeliek lesznek a cselekményszálak, hogy már minimálisan sem tudom komolyan venni. Carrie történetében ült a csavar, és bírtam annak a regénynek a végét. Legalább nem egy szokványos fordulat volt. Most May visszacsinálja az egészet, és olyan happy end világot kanyarít a lánynak, ami komolyan megviselte az idegeim. A pasija várta nagy boldogon, és fél év kihagyás ellenére pont ott folytatják, ahol abbahagyták. Visszakapja a jelvényét, és semmi lelki traumát nem okozott, hogy ideggyógyintézetben volt egészségesen. Persze.

Eric múltjának kísértetei is olyanok, hogy egy szappanoperába is elmennének. Nem veszi be a gyomrom, hogy ez alakulhat így. Már az is eleve durva, hogyan kellett beépülnie évekkel korábban – van, aki komolyan elvárja ezt a dolgozójától, egy állami szervnél? Hogy családot alapítson egy terroristával, hogy infókat gyűjtsön titokban? Ahogy meg Carrie mindent elfogad… bár a saját családalapításuk ugyanilyen hihetetlen.

Igen, ez a legnagyobb bajom és a legkifejezőbb jelző. Hihetetlen az egész. A fordulatok hatalmasak és a semmiből jönnek. Néha nem is tudtam eldönteni, hogy ezen nevetnem kellene-e. Mert annyira elszállnak az események, hogy az már paródiának hat.

A karaktereket korábban bírtam, most lassan mindenki kezdett az agyamra menni a fenti okok miatt. Cathrin elvileg zseni, csak éppen itt úgy viselkedik, mint egy óvodás. Carrie, akit a magassarkú cipőivel és plázacicás viselkedésével nem bírok elképzelni komoly rendőrnek. Eric, Álompasi 2020. A múltját leszámítva túl jó, hogy igazi legyen. Még George a legszimpatikusabb, de ő meg nem főszereplő.

A regény nyelvezete se tetszett most. Millió meg egyszer előkerül, hogy George és Cathrin érdekesen beszélnek, mert az apjuk egy régebbi, nívósabb beszédmodort várt el tőlük. Csak éppen ez a szövegből nem derül ki. Pl. George bocsánatot kér, mert akaratlanul is ebben a fennkölt stílusban beszél. Visszaolvastam, nem venni észre. Inkább az a zavaró, amikor nagyon mai nyelven akar beszélni, és teletömi szlenggel a mondanivalóját. Az volt a zavaró.

Ez most negyed annyira sem tetszett, mint a korábbi kötetek. Agyament szórakoztatás, sokkal jobban elszállva, mint amit még tolerálok.

May: Szex és hatalom - Mint strandkönyv: 60% tele váratlan fordulatokkal, szórakoztató karakterekkel, de mese is.

Szubjektíven: 30% az előzmények után csalódás, szórakoztatás helyett bosszantó, logikátlan.