Kalandos, háborúban címet szerző, középkori.

Nigel huszonéves fiatalember, ősi és nemesi család utolsó sarja. Szüleit korán elvesztette, és nagyanyja mindent megtenne, hogy egyetlen unokáját biztonságban tartsa. Azonban a családi birtok komoly veszélybe kerül. A szomszédos apátság szemet vetett rá, és régi szerződésekre hivatkozva el akarják venni a családtól. Ezen felül a fiatalember saját családot is szeretne: a környéken él egy nemesi származású testvérpár, nővérek. Az egyik gyönyörű és könnyed természet, a másik kevésbé szép, de sokkal intelligensebb. Nigel a segítségükre siet egy kényes helyzetben, és ráébred, melyikük lehet számára az igazi. Az elnyeréséhez azonban többre van szüksége: névre és vagyonra. Az apja lovagi tetteinek hála ő is kap egy esélyt, és a király seregével tarthat Franciaországba, ahol a kardjával és a hősiességével lovagi címet és vagyont is gyűjthet.

Mindig érdekesek azok a történetek, melyek nagyon eltérnek egy író fő profiljától. Mire képes egy teljesen más zsánerben? A thrillerek és akcióregények egyik legsikeresebb kortárs szerzője, David Baldacci tudott szívbe markoló családi drámát írni. James Patterson esetében az a furcsa, ha találunk olyan zsánert, amelyben nem írt még. John Grisham, a tárgyalótermik királya remek komikus sztorikat is ír. Sir Arthur Conan Doyle neve eggyé forrott legismertebb karakterével, aki Sherlock Holmes. Ám Doyle is tett kitérőket más zsánerekbe.

A történelmi kalandregényei között ott találjuk a Sir Nigelt, mely a 100 éves háború viszonyai közé viszi vissza az olvasókat. Egy korábbi sikeres történetének előzményeként alkotta meg, és aratott vele újabb sikereket.

Ahogy A fehér sereg esetében, most is nagyon érezni Scott hatását. Ahogy a cselekményt bonyolítja, ahogy a karaktereit megalkotta és mozgatta, de még a stílusában is érezni az Ivanhoe alkotójának irodalmi hagyatékát. Most is meglepett, mennyire más ez a könyv, mennyivel több benne a leírás és a kitérő. Sokkal lassabb is a cselekmény, mint egy Sherlock Holmes történetben. De kár is ahhoz mérni, ez más. Talán az olvasást nehezíti is a régebbi kort idéző stílusa, és a helyenként körülményes nyelvezete, de hangulatteremtő eszköznek működik így is.

Zsánerében korrekt. Megrajzol egy romantikus hőst, akinek több próbatételt kell kiállnia, hogy minden álmát valóra válthassa. Egy erős, jólelkű fiatalember, aki többször is bizonyítja, hogy kívül-belül nemes. Egy hölgy, aki keveset szerepel, tele van erényekkel, akiért lehet küzdeni. Mary is abszolút szerethető figura, aki még annyi eltérő vonást is birtokol, hogy okosabb az átlagnál. A kor női sorsából ezzel nem tud kitörni, de legalább a házasságban más szerepet tud kivívni magának, mint az engedelmes babáé. Talán nincsenek bonyolult jellemek és karakterek benne, helyette inkább kedélyesre és emberivé teszi őket a szerző. A középkor a férfiak kora volt, így valamennyire el tudom nézni azt is, mennyire pasis az egész könyv.

A regény első fele is lassabb, mint szeretném, de volt benne valami játékosság is. Ahogy Nigel sorra megszerzi, ami a háborúba vonuláshoz kell. Mintha egy videójátékban gyűjtené be a különböző küldetések díjait: a megfelelő paripa, a felszerelés, a támogatók és a szíve hölgyének ígérete, hogy várni fog rá. Ez ifjúsági kalandregényes, lehetett élvezni és a korszak hétköznapjairól is adott egy képet. Jellemző, hogy az anyagi haszonért mások tönkretétele már akkor milyen üzlet volt, még az egyház köreiben is.

Majd jött a háború, és engem elvesztett a szerző. Teljesen hidegen hagyott, hogy mikor kivel és milyen csatát vívnak. Rengeteg a háborús jelenet, bár szűrővel. Pl. a sérültek és haldoklók nem kerülnek a fókuszba, csak a dicső tettek és a lovagi erények tündöklése.

A fehér sereget többre tudom értékelni, de egy délután ez is belefért.

Doyle: Sir Nigel - Mint történelmi: 65% az elődök példáját követő, nyelvében is értékes, kalandos történet.

Szubjektíven: 55% az első fele, Nigel otthoni története lekötött, a sok háború nem. Fiús is.