Szerelmes, kosztümös, régi félreértést tisztázó.

Andrew egykor nőcsábász, gondtalan fiatalember volt, akit csak a jelen érdekelt. Ám a szerelmét elvesztette, és megundorodott mindentől. Fogadalmat is tesz, hogy többet nem kezd nőkkel, egy sem pótolhatja az elveszett kedvest. Mégis, nehezen érinti, amikor a bátyja száműzi a családi birtokról, és megbízza, hogy védelmezze meg a rablóktól az apósa birtokát. Andrew ott találkozik a harcias és gyönyörű Susanával, aki kísértetiesen emlékezteti az elveszett szerelmére. A fogadalmát félretéve elhatározza, hogy elcsábítja az özvegyet. Arra azonban nincs felkészülve, hogy Susana valósággal gyűlöli őt és inkább megölné, mint csókolná. A birtokon úgy tűnik, Andrew lesz az utolsó, aki észreveszi, hogy kire emlékeztet Susana kislánya és vajon miért tört össze évekkel korábban a nő szíve.

Sabrina York a szokott romantikus eszközzel bővíti a romantikus regényét: az első rész hősnőjének van két lánytestvére, így máris van két szereplője, akiknek megírhatja a szerelmi történetét. Ha nagy a siker, már azt is látom, hogyan tudja még tovább bővíteni a kört: a harcostársak között bőven akadnak jóképű, szingli harcosok, akik megtalálhatják majd az életük párját.

A második kötet az idősebb nővér története, akit már a korábbi részben is láthattunk, mint kívánatos és harcias özvegy. Most kiderül az is, hogy az ő története sokkal bonyolultabb, mint abban a részben tűnt. Maradjunk annyiban, hogy már abban a korban is működtek az olyan látszatházasságok, melyet a melegek kötöttek, hogy ne nézzék ki őket a közösségből. Így a bajba jutott nők is nevet adhattak a gyerekeiknek…

Nem mintha ezzel nagy titkot árulnák el, hiszen Andrew kivételével szinte mindenki első látásra leveszi, miért haragszik a férfira annyira a nő, és hogy lehet a vörös hajú nőnek éppen olyan szőke lánya, mint Andrew. Nincs is erre csavar építve, a kezdetektől nyilvánvaló az olvasó számára a felállás. Így csak annyi marad a regény konfliktusa és cselekménye, hogy a két ember mikor tisztázza a múltban történteket, esnek egymásnak erotikusan és nem haraggal; és mikor jönnek rá, hogy tévesztették meg mindkettejüket féltékenységből. Akkor már semmi akadálya, hogy jöjjön a happy end.

A romantika át is hatja az egész kötetet, a szokásos hihetetlen érzelmekkel. Évek telnek el, külön életet éltek, de még mindig ugyanazzal a hévvel szeretik egymást… persze, az ilyen regényekben. Az erotikát túlzásnak is éreztem egy történelmi romantikushoz képest. Egy ponton úgy éreztem, az egyik fő cselekményszál, hogy hol és miképpen vesznek egymásba. Nagyon nem díjaztam.

Pláne, hogy a történelemről újfent nem tudtam meg semmit. Ennyi erővel bármikor játszódhatna, ami nem napjaink vagy a jövő. Egy elvetett félmondatból tudtam meg annyit, hogy az angol király György. De hogy melyik? Az már rejtély marad.

A hősök nyálregény tökéletes – szépek és bátrak, ha Andrew nem is éppen a legélesebb kés a fiókban, egyéb erénye bőven van. Susana meg kész amazon, amivel talán kicsit kilóg a hölgy eszménykép skatulyájából, de különben belé se lehet belekötni. Nem is őket díjaztam elsősorban, hanem a mellékszereplők között akadtak színesebb egyéniségek. A páros lánya volt a kedvencem, aki mindig eltalálta, hol és hogyan kell rosszalkodnia. Az a kedvenc jelenetem marad, hogy a pirománia hogyan képes összeesküvést tönkretenni…

Ha már itt tartunk, meg is említem, hogy a regénybe beletett humor, ami némileg ellensúlyozni tudta számomra a szexjelenetek indokolatlanul magas számát és a történelmi kor hiányát némileg.

Az eddigiek alapján a kincskeresős trilógia zárlat érdekel legjobban, de majd meglátjuk.

York: Susana és a skót – Mint történelmi romantikus: 60% románc bőven van benne, a kor díszlet. A humor feldobja.

Szubjektíven: 50% bírtam a humorát, de az ízlésemhez képest sok benne a felesleges erotika.