Kamaszos, múlttal szembenéző, istenes, világot megváltoztató, szerelmes.

A leomló citadella majdnem elpusztító a várost, de Lazlo meg tudott menteni mindenkit. Feléledt a képessége, kiderült istenivadék volta, és a legkülönlegesebb hatalom az övé. Mesterkovács, aki azt tesz az istenek fémével, amit csak akar. Egyetlen személy volt, aki nem élte túl a történteket. Szárája, Lazlo szerelme. Minja el tudja kapni a lány lelkét, és szellemként képes itt tartani, de cserébe nagy árat kér az öccsétől: vigye le Könnybe, és hadd végezze be a bosszúját! Lazlo lehetetlen helyzetbe kerül: Szárája vagy mindenki más? Az istenivadékok közösen próbálnak rájönni, hogy hassanak Minja őrületére, de mielőtt megoldást találhatnának, szembe kell nézniük egy új fenyegetéssel. Van egy hatalmas, idegen erő, mely feléjük tart és elhozhatja a bukásukat. Nova a testvérét akarja, és nem kegyelmez senkinek, aki az útjába áll.

A történet ott folytatódik, ahol az előző rész befejeződött. Egy új patthelyzet állt elő, közvetlenül a nagy csavar után. Szeretném azt mondani, hogy nagy szükség van az előismeretre, hiszen a regény közvetlen folytatás, de nem érzem ezt igaznak.

A regény nagy hibája miatt.

A teljes első fele, jó 2-300 oldal nem tart semerre. Az istenivadékok próbálnak hatni Minja eszére, és közben nem haladnak az események semerre. Untam is, értelme sincs, nagyon túl van írva. Arra volt csak jó ez a rész, hogy mindenki alaposan átrághassa magában a korábban történteket. Tulajdonképpen átismétli Taylor, ami az első részben megesett. Kinek milyen képessége van, milyen kapcsolatban vannak egymással, Könny története és az istenek története. Talán csak annyi, hogy az utóbbiról sokkal többet tudunk most meg. Ahhoz, hogy Minja tovább tudjon lépni, a múlt démonjait kell segíteni legyőzni a lánynak.

Az érdekes az volt, hogy a történetbe beékelve egy másik történet is megjelenik. Ikreké, akik egész életükben arra készültek, hogy az istenek eljönnek, kiválasztják és magukkal viszik őket. Ez érdekesebb volt, új világot mutatott, csak sokáig nem érteni, hogyan kapcsolódik össze az istenivadékok történetével.

Ahogy Nova a jelenben is ideér, és a szálak összefonódnak, végre elkezdődik az a fantasy, amit érdemes volt olvasni. Izgalmas, felgyorsulnak az események, és a karaktereknek drámai döntéseket kell meghozniuk. Majdnem képes lennék azt mondani, hogy ezt a könyvet a felénél kell kezdeni. De csak majdnem, korábban is vannak fontos részek, csak éppen a sok körítésen át kell rágnia magát az olvasónak.

Azért is hálás voltam, hogy a szerelmi szálak nem voltak erőltetve. A párok között nincsenek beleerőszakolt konfliktusok, és új nagy szenvedélyeket sem találunk. Lazlo és Szárája már megküzdöttek egymásért, nem hiányzott, hogy most még veszekedjenek is – van éppen elég más bajuk.

Különben ebben a történetben nem a főszereplő szerelmesek a legizgalmasabbak. Ők a tipikus YA regénybeli álompár: mindketten szépek, kivételes erejük van, nemesek és nagyon odavannak egymásért. A mellékszereplők között azonban remek figurák vannak. Minja, Nova. Akiket megkísért az erő sötét oldala, egy más franchise szövegéből lopva. Az indítékaik nagyon érthetőek, és ők más szinten nézik az egész történetet. DE jogos, amit művelnek? Sokat szenvedtek, nehéz döntéseket kellett hozniuk, de meddig szabad elmenni? A jó és rossz fogalma rajtuk keresztül sokkal izgalmasabb és összetettebb.

Tetszett az is, hogy Taylor stílusosan tudott zárni. Egyszerre varrta el a fontos szálakat, és hozott egy olyan kezdetet, amire akár egy teljes regénybeli univerzum felhúzható lenne.

A második fele miatt emészthető az eleje is, és jó élményként fogok emlékezni rá.

Taylor: A rémálmok múzsája - Mint YA fantasy: 80% lassan indul be, de a második fele pörgős, izgalmas, jó világépítéssel.

Szubjektíven: 75% az eleje kínszenvedés, túl van írva, de a vége tudott kárpótolni. Izgalmas.